A Ráadásszerelem után kicsit félve ültem le a Voicemails for Isabelle elé, hiszen a két film alapötlete több ponton is hasonlít egymásra. Mégis, míg az előbbi nálam kellemes egyszernézős élmény maradt, addig ez a film sokkal mélyebben megérintett. Talán azért, mert itt a romantika nem a történet középpontja. A szerelem jelen van, de nem akar mindenáron mindent uralni. Sokkal inkább egy történet önmagunk elfogadásáról, a helykeresésünkről és arról, hogyan tanulunk meg felnőttként is tovább fejlődni. A romantikus szál inkább természetes kiegészítője ennek az útnak, nem pedig a végcélja. A film ereje ráadásul nem csak a főszereplők kapcsolatában rejlik. Remekül működnek a családi és baráti viszonyok is, a karakterek valódi embereknek érződnek a hibáikkal, bizonytalanságaikkal és apró győzelmeikkel együtt. Emiatt a történet végig őszinte és szerethető marad. A Voicemails for Isabelle egy kedves, melegszívű film a felnőtté válásról – vagy talán inkább arról, hogy a felnövés valójában soha nem ér véget. #minyonok
A Ráadásszerelem után kicsit félve ültem le a Voicemails for Isabelle elé, hiszen a két film alapötlete több ponton is hasonlít egymásra. Mégis, míg az előbbi nálam kellemes egyszernézős élmény maradt, addig ez a film sokkal mélyebben megérintett. Talán azért, mert itt a romantika nem a történet középpontja. A szerelem jelen van, de nem akar mindenáron mindent uralni. Sokkal inkább egy történet önmagunk elfogadásáról, a helykeresésünkről és arról, hogyan tanulunk meg felnőttként is tovább fejlődni. A romantikus szál inkább természetes kiegészítője ennek az útnak, nem pedig a végcélja. A film ereje ráadásul nem csak a főszereplők kapcsolatában rejlik. Remekül működnek a családi és baráti viszonyok is, a karakterek valódi embereknek érződnek a hibáikkal, bizonytalanságaikkal és apró győzelmeikkel együtt. Emiatt a történet végig őszinte és szerethető marad. A Voicemails for Isabelle egy kedves, melegszívű film a felnőtté válásról – vagy talán inkább arról, hogy a felnövés valójában soha nem ér véget. #minyonok