Azon ritka filmek egyike, amelyek minden megnézés után jobban tetszenek. Nem rajongok a blőd vígjátékokért, elég kevés komédiát is őrzök a gyűjteményemben, de ezt érdemes elraktározni. Megosztó film, mert a zömmel altesti poénokkal és trágár szövegekkel operáló filmek ellenzői egy legyintéssel elintézik és besorolják a gagyik közé. Szerintem pedig ez a film más, mert egyrészt a főszereplő drogdíler (Jason Sudeikis) és a rúdtáncosnő (Jennifer Aniston) szájából nagy hiba lenne fennkölt, irodalmi dialógusokat várni, másrészt a mostanában mélypontra került „jó ízlés” határvonalát csak néhány alkalommal lépi át. A film remek szereplőkkel, jó szórakozást nyújtva elmesél egy nehezen hihető történetet, mondhatni drogos road movieként Denverből elindulva Mexikón keresztül eljutunk a tanúvédelmi program által biztosított amerikai kisvárosba, ahol még az utolsó kép is poént tartalmaz. A karikírozott mellékszereplők (a korrupt 1000 pesót követelő, vagy más szolgáltatásért szemet hunyó rendőr, a mexikói drogbáró, a háromtagú amerikai „mintacsalád”, et al.) mind a humorforrás eszköze a maga túlrajzolt módján. Számomra Jason Sudeikis eddig a filmig csak egy név volt a stáblistán, de nagyrészt Anger Zsolt kitűnő szinkronja miatt megjegyeztem a nevét. Jennifer Aniston ebben a filmben vált a kedvencemmé, itt még csak a bemutatott tánca alapján, de aztán az egy év múltán forgatott „Cake” című munkája teljes mértékben meggyőzött izmos tehetségéről.
Azon ritka filmek egyike, amelyek minden megnézés után jobban tetszenek. Nem rajongok a blőd vígjátékokért, elég kevés komédiát is őrzök a gyűjteményemben, de ezt érdemes elraktározni. Megosztó film, mert a zömmel altesti poénokkal és trágár szövegekkel operáló filmek ellenzői egy legyintéssel elintézik és besorolják a gagyik közé. Szerintem pedig ez a film más, mert egyrészt a főszereplő drogdíler (Jason Sudeikis) és a rúdtáncosnő (Jennifer Aniston) szájából nagy hiba lenne fennkölt, irodalmi dialógusokat várni, másrészt a mostanában mélypontra került „jó ízlés” határvonalát csak néhány alkalommal lépi át. A film remek szereplőkkel, jó szórakozást nyújtva elmesél egy nehezen hihető történetet, mondhatni drogos road movieként Denverből elindulva Mexikón keresztül eljutunk a tanúvédelmi program által biztosított amerikai kisvárosba, ahol még az utolsó kép is poént tartalmaz. A karikírozott mellékszereplők (a korrupt 1000 pesót követelő, vagy más szolgáltatásért szemet hunyó rendőr, a mexikói drogbáró, a háromtagú amerikai „mintacsalád”, et al.) mind a humorforrás eszköze a maga túlrajzolt módján. Számomra Jason Sudeikis eddig a filmig csak egy név volt a stáblistán, de nagyrészt Anger Zsolt kitűnő szinkronja miatt megjegyeztem a nevét. Jennifer Aniston ebben a filmben vált a kedvencemmé, itt még csak a bemutatott tánca alapján, de aztán az egy év múltán forgatott „Cake” című munkája teljes mértékben meggyőzött izmos tehetségéről.