Úriemberek

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Nem volt rossz ez a sorozat, amennyire nem tetszett ez eleje, ahhoz képest elég jól szórakoztam végig. Számomra Eddie testvére, Freddy volt a csúcsszereplője ennek a filmnek. Lehetett rajta nagyokat kacagni. Épp amikor kezdett volna kipukkadni az egé... Többsz történet, illetve kezdtek volna unalmassá válni a karakterek, akkor ért véget az első évad. Igazából, amikor végig azon küzdött Eddie, hogy eltávolítsa a családja közeléből Susie-t, mert mekkora veszélyben volt a család, amiatt, hogy a nő képes volt eltenni láb alól a fejhallgatós, pénzszámolós srácot, utána azért felhúztam a szemöldököm a film váratlan fordulatán. Miután végre felszabadul a méltóságos úr és családja, akkor hirtelenjében épp Eddie akar társulni Susie-val. Ott eldöntöttem, hogy még egy rész, és nem nézem tovább. De szerencsére elég jól ért véget a film. Kiváló színészi játék, humor és izgalom jellemzi a filmet.

Nem is kell ezt nagyon ragozni, Guy Ritchie végre újra az elemében van, az Úriembereknek pedig sokkal jobban áll a sorozat formátum. Ebből jöhet még.

Ez biztosan nem álmaim Ritchie-filmje, sokkal inkább abszurd show-műsor, mint egy nagyszerű alkotás. Egy hatalmas bűnbirodalomban játszódó, elég bugyuta krimi. A spirituális komédiát nehézsúlyú fickók sokasága próbálja egy elfogadható bűnügyi történetté varázsolni. A jómódú angol arisztokraták pazar világában, ahol kofferszám vándorolnak a marihuánaüzletből áramló milliós csúszópénzek. Alapgondolata: „Az emberek vagy túlélnek a dzsungelben, vagy léteznek az állatkertben.” A nyolcórás sorozat a véget nem érő filmek kategóriája, lendületes, de hosszú és fárasztó. A rendezés igényesen felépített munka, a szereplők közül csak a főszereplő (Theo James) emelkedik ki mindenkit alulmúló, sebességváltó-mentes alakításával. Guy Ritchie csak szórakoztatni akar, nem többet. Látványos cselekményekkel és véres erőszakkal. Ha szereted a filmjeit, meg kell nézni. Ha nem, szereted, akkor rengeteg más hasznos dolgot csinálhatsz helyette.

Az Úriemberek és a Blöff c. filmek mixét láthattuk 8 részben, azért mégis egyedien zseniális és szórakoztató sorozatot kapunk. Az első két rész még kissé zavarosnak tűnik, de beindul, ahogyan kell, és nem akarjuk abbahagyni. A galambos rész is nagyon jó, bár számomra az kicsit John Wick-es volt. Nem hibátlan, de számos dolog kompenzálja, még ha manapság minden filmről divat lett sorozatot készíteni, ezt igazán kár lett volna kihagyni.

Az Úriembereknek jól áll a sorozatformátum, mert így közel nyolc órában tudta elmesélni ezt a tipikusan Guy Ritchie-s témát a készítő, a maga egyedi stílusában. A név kötelez: és ennek megfelelően Ritchie egy remek szériát tett filmvászonra, ahol több tipikus, ám mégis egyedi színfoltja jelenik meg a korábban már általa megismertetett gengsztervilágnak. Az első évadban csak egyvalamit nem tudott megoldani a rendező, mégpedig, hogy kiegyensúlyozott részekkel szolgáljon. Az évad első fele nagyon tetszett, majd egy kicsit leült, hogy aztán ismét belendüljön. Egy-két részt meg lehetett volna spórolni, de összességében ez így nagyon is egyben volt, egyszerre okos, szórakoztató és a két fő szereplő közötti kémia is jól működik. Szóval, aki teheti, az nézze meg bátran, mert a maffiózós sorozatok közül kiemelkedő egy darab, és tényleg igényesen kivitelezett, minőségi sorozat.

Guy Ritchie rendezésében a Netflixen debütált, és a 2019-es azonos nevű film világába repít vissza minket. Az új sorozat az akció és a krimi műfajait ötvözi, de egy teljesen új történettel és karakterekkel bontakozik ki. Gyors eszű párbeszédeket, bonyolult cselekményfordulatokat és vizuálisan lenyűgöző jeleneteket tartalmaz. A sorozat bővíti a Ritchie által megálmodott univerzumot, miközben saját identitását is kialakítja, mélyrehatóan bemutatva a karakterek hátterét és motivációit. Minden epizód egy újabb darabja ennek a nagyobb puzzle-nek, amely érzelmi mélységet és humorral teli drámát kínál, miközben nem nélkülözi a Ritchie-féle filmekből megszokott akciódús elemeket sem. A sorozat egyik erőssége a kifinomult humor és az összetett karakterek, akik több mind csak egyszerű vígjátéki karakterek; mélységükkel és összetettségükkel hozzájárulnak a történet gazdagságához. Ritchie stílusa, bár kevésbé pörgős, mint a nagy akciófilmeké, mégis képes fenntartani az izgalmat és a figyelmet, elegánsan keverve a komédiát a krimi elemekkel. Egy különleges sorozat, amely Ritchie egyik legkiemelkedőbb munkájának tekinthető, mivel tökéletes egyensúlyt teremt a humor, a dráma és az akció között. Ritchie talán még a tévézésben is jobban otthonosan mozog, ami lehetővé teszi számára, hogy teljes mértékben kiaknázza kreatív képességeit.

Kimondottan élvezetes sorozat. Volt itt minden, latin-amerikai szappanopera, shakespeare-i királydráma, gengszter romantika nyakon öntve a jól ismert Guy Ritchie szósszal. Viszont nem lehet nem észrevenni, hogy a készítők nem igazán tudtak mit kezden... Többi a megnövekedett játékidővel. Itt is az történhetett, mint az utóbbi időben több szériánál, hogy volt egy filmre való ötlet, ami elégséges kb. két órára, itt viszont kaptak nyolcszor cirka ötven percet, amit nem mindig sikerült jól kitölteni. És hát nagyon szembetűnő, hogy a Netflix ha nem is egy családbarát műben gondolkodott, de jelentősen visszafogta Ritchie erőszakba hajló fantáziáját. Összegezve ajánlom mindenkinek ezt a sorozatot, aki kedveli Guy Ritchie gengszteres portfólióját.

A film bomba, ez gatya. Nagyon rossz. Nulla humor, nulla feszültség, és úr isten, az a befejezés. Szerintem csak csúfot csináltak a filmből.

Nagyon komoly atmoszféra. Azt hittem, a csattanó elmarad, de aztán sokkal nagyobbat üt az egész.

Csalódás volt ez a sorozat. Egy Guy Ritchie-filmtől többet vártam.

Én szórakoztatónak találtam. Amit talán nehezményeznék, hogy kevesebb rész is megfelelt volna. Jó a humora, de egy idő után repetitívvé tud válni.