Asztalosmester

De minek...
A Nyolclábú követők után egyetlen kérdés marad: ezt minek kellett elkészíteni? Az influenszerekre támadó pókok ötlete egy poénnak elég, egy egész filmhez viszont kevés. Horrorhoz nincs elég feszültség, vígjátékhoz nincs elég humor, a kettő között pedig elveszik minden, amiért érdemes lenne nézni. Nem vártam mesterművet, csak egy szórakoztató, vállaltan bugyuta filmet. De a bugyutasághoz is kell ötlet és lendület. Itt mintha a készítők az alaphelyzet kitalálása után már csak a játékidőt akarták volna kitölteni. #amásikmami

Spielbergtől ennél sokkal többet vártam
Spielbergtől ennél jóval többet vártam. A leleplezés napja látványos és technikailag profi, de meglepően kevés benne az igazi feszültség, a rejtély és az a bizonyos filmes varázs, amit ettől a témától és ettől a rendezőtől várna az ember. A 145 perces játékidő indokolatlanul hosszúnak érződik, a történet több ponton szétesik, a finálé pedig inkább hatásvadász, mint valóban erős. Emily Blunt jó, de ő sem tudja megmenteni a filmet az üresjáratoktól. Nem rossz, csak fájóan középszerű. Remélem, a következő témán, amihez nyúl, nem fog érződni a rendező fáradtsága...

A Pókember: Vadonatúj nap egyik legnagyobb erénye, hogy Peter Parkert végre ismét valódi, utcai hősként mutatja be. A Nincs hazaút érzelmes lezárása után egy magányosabb és érettebb főszereplőt kapunk, akit Tom Holland meggyőzően alakít. A film látványos akciójelenetekből sem szenved hiányt, de szerencsére Peter személyes küzdelmei sem szorulnak teljesen háttérbe. Az új helyzet érdekes lehetőségeket teremt, és a történet hangulata helyenként közelebb áll a klasszikus Pókemberhez, mint az előző részeké. A probléma inkább az, hogy a készítők túl sok szereplőt, konfliktust és későbbi Marvel-projektet próbálnak egyszerre előkészíteni. Emiatt a cselekmény néhol zsúfolttá válik, néhány ígéretes sz... több»

A Mandalóri és Grogu látványos, nosztalgiára építő Star Wars-kaland, de nem minden téren váltja be a hozzá fűzött reményeket. A film vizuálisan erős, az akciójelenetek jól koreografáltak, Grogu továbbra is szerethető karakter. Ugyanakkor a történet kiszámítható, a mellékszereplők kevés teret kapnak, és több jelenet inkább a rajongók kiszolgálását szolgálja, mint a cselekmény előrehaladását. Szórakoztató alkotás, de hiányzik belőle az a frissesség és érzelmi mélység, amely igazán emlékezetessé tenné.

Újra fantasztikus
A Zootopia 2. számomra meglepően friss élmény volt. Jó érzés volt visszatérni Judyhoz és Nickhez, akik ugyanolyan természetesen hozzák a humorukat és a könnyed összhangot, mint az első részben. A város újra él és vibrál, tele apró részletekkel, amiket élveztem felfedezni. A történet lendületes, néhol talán túl akciódús, de végig fenntartja az érdeklődést. A poénok működnek, a hangulat szerethető, és összességében nagyon kellemes kikapcsolódást nyújt. Ha szeretted az első részt, ezt is jó szívvel ajánlom.