Inkább dráma volt, mint vígjáték. A története, a mondanivalója, miszerint a tárgyaink mennyire meghatározzák a mindennapjainkat, ahelyett hogy a körülöttünk levő emberekre koncentrálnánk.
Oké, meg kell, hogy valljam, nem sokra számítottam ettől a filmtől. Valamifajta középszerű vígjátéknak ígérkezik, de ettől függetlenül egy nagyon jó humorú film, amit azt hiszem, még néhányszor meg fogok nézni.
Tény, hogy eléggé nehézkesen indul be a cselekmény, én legalábbis nem igazán tudtam eleinte ráhangolódni a filmre, de aztán nagyon jól kikerekedett a történet. Én mindenkinek csakis ajánlani tudom, aki egy kicsit könnyed, ugyanakkor tartalmas filmélményre vágyik.
A 100 dolog sokkal több egyszerű vígjátéknál. Elgondolkodtatja az embert, mi fontos igazán az életben, mennyire függ össze a gazdagság a boldogsággal. Puszta vígjátékként gyenge közepesnek mondanám, de ha a néző felfedezi benne a mögöttes tartalmat, egész remek kis produkciónak tűnik.
Biztosan azért, mert amerikai vígjátékokon szocializálódtam, képtelen vagyok élvezni az európai komédiákat. Ez a film egyszerűen nem vicces, pedig az alapsztori adja a humorforrást.