A végső játék (Út a döntőig)

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Jé, azt hiszem, ilyet se láttam még, hogy van egy sportfilm, ami arról szól, hogy menetelnek az aranyért, aztán az a vége, hogy piff, nem jött össze. Na ez egy ilyen. Az 1992-es barcelonai olimpia előtt járunk, ahol a szedett-vedett spanyol vízilabda... Többcsapatot egy pokróc horvát edző fingatja formába. Az egész csapat katalánokból és madridiakból van összerakva, már ez is bizarr ötlet, de a végére összeszoknak. A cselekmény nagyrészt a felkészülés alatt zajlik, kisebb részben az olimpián. Az olimpián sorra nyerik a selejtezőket, kiütik a magyarokat (bazi nagy szerencséjük van, hogy a magyarok nem a szokásos formában voltak, mennyivel rövidebb lett volna a film), szépen eljutnak a döntőig, ahogy a film magyar címe is ígérte. Aztán ott szoros meccsben két hosszabbítással kikapnak. Én meg nézek, hogy mi van. Mentségemre szóljon, nem követtem a múlt század vízilabda eredményeit, így arra számítottam, hogy juhé, győznek, aztán betesszük ezt is a számtalan dicső sportfilm közé a polcra. A susogós melegítők igazán korhűek, a horvát edző a sajtótájékoztatókon üzenget az amerikaiaknak, f*szkardozik a másik csapat szerb edzőjével, ez is elég korhű. Egyebekben nem kaptam sokat a filmtől, pár elvarratlan személyes sorsot, kidolgozatlan párkapcsolati szálat és természetesen sok futást, fekvőtámaszt és úszást. Hm, oké. Tulajdonképpen nem is kellene rá ennyit adnom, de adakozós napom van.

Szeretem a sportfilmeket, legyen az egyéni vagy csapatjáték, vagy akár kőkemény küzdősport. És mindemellett nagyon kedvelem a vízilabdát is (pár évig jómagam is amatőr szinten űztem). Mindezekből egyenesen következik, hogy azt a filmet is előnyben ré... Többszesítettem, mikor választanom kellett az esti filmek névjegyzékéből. Előre elmondom, hogy nem okozott csalódást. A film története roppant egyszerű. A spanyol vízilabda-válogatott, amely akkoriban nem tartozott a világverő vízilabda csapatok közém felveszi a világ legkeményebb edzőjét, aki az aranyérem megszerzését tűzi ki célul az 1992-es barcelonai olimpián Spanyolországban, azaz hazai pályán. Úgy emlékszem, a barcelonai és az atlantai aranydöntőkre is, mintha tegnap lettek volna, és a sportág bemutatása érdekében élethű párbajokat és jeleneteket forgattak a medencében. Esetleg színészek helyett valódi vízilabda-játékosokat kellett volna használniuk, ahelyett, hogy az amatőrök is a vízbe szálltak volna a játékjelenetek bemutatásakor. A történet egyébként valós események alapján készült.