A halál művészete 2.

Ez is egy tipikus thai horror. Nem ijesztő, de könyörtelen, és véres, sokszor kirázott tőle a hideg. Számomra egyértelműen ez volt a legerősebb rész a háromból.

Az első résznél éppen egy árnyalattal sikerül jobbat produkálnia. Vontatottan indít, ázsiai filmekre jellemző drámával, aztán egy éles váltással találjuk magunkat a málnásban. Párszor fellázadt a gyomrom, vannak benne nem túl gusztusos, gátlásos jele... Többnetek is. Az előzővel ellentétben itt azért láthattunk színészi játékot is, ami azért nem ártott meg. Elődjével ellentétben egy fokkal élvezhetőbb, talán még durvábbnak is nevezném. Van benne fejlődés ami több ponton visszaköszön a film nézése során. Ettől függetlenül ugyanúgy egy csillagra tudom értékelni, nekem még mindig unalmasnak, feszültségkerülőnek, semlegesnek minősült. Semmi érdemre valót nem találok benne, még ha meg is erőltetem magam. Nem is értem tulajdonképpen az első rész buktája után miért is néztem meg a folytatást, mindenesetre megtörtént. Röviden: nagyon halovány, unalmas, pangó horrorfilm. Egyszer-kétszer megdobják egy gusztustalanabb jelenettel, ettől viszont ugyanúgy erőltetett és végtelenül erőtlen marad. A harmadikat így érthető, miért nem néztem meg. Ezt kerülni kell!