A sziget

Vélhetően egy igencsak megosztó filmre sikerült bukkannom a minap, hiszen sem a téma, sem annak feldolgozásmódja nem olyan, hogy azt a mai szekularizált és rohanó világunkban sokan élvezzék. Viszont aki rá tud hangolódni erre a sajátos hangvételű műr... Teljes kritika

Szerintem véletlenül össze lett keverve a tartalomleírás. Ez a film az alábbiról szól: "Anatolij fiatal katonaként nehéz választásra kényszerül, amikor a nácik fogságába esik: saját élete megmentése érdekében meg kell ölnie parancsnokát. E szörnyű te... Többtt után ortodox szerzetesek mentik meg, és adnak neki otthont, Anatolijból pedig szerzetes lesz. A férfi még harminc évvel a szörnyű események után sem képes szabadulni a bűntudattól, pedig közben - különleges képességének hála, híres gyógyító, sokak számára valóságos szent lesz. Egy nap aztán váratlan vendég érkezik a szigetre, ahol Anatolij él." Egyébként jó kis film, bár egyedi a hangvétele és a képi világa, ami sokak számára nehezen befogadható lehet. A film a bűntudatról, a "vezeklésről" és a megbocsátásról szól, elsődlegesen a belső folyamatokra összpontosítva. Vagyis aki a pörgős, cselekményes vagy az érzelmektől látványosan csöpögős feldolgozásokat kedveli ebben a témában, azok számára nem ajánlott.

A film adatlapján található tartalomleírás valóban hibás. A helyes ismertetést zaphirisz szíveskedett közölni. Ritkán lehet találkozni ilyen magas művészeti értékkel rendelkező filmmel. Mély transzcendentális gondolatiság jellemzi, amely a cselekmény... Többességet háttérbe szorítja. Fő témája már Dosztojevszkijt is foglalkoztatta, a bűn és bűnhődés, de a film kiegészül teológiai kérdéskörökkel is. Amikor értékelik a filmet – nem véletlenül –, Bergman és Tarkovszkij munkáit hozzák fel példaként. Egy évtizedekkel előbb elkövetett bűn emléke terheli a főhős lelkiismeretét, feloldozást nem remélve éli vezeklő éveit. Pyotr Mamonov a korábbi évek orosz rockzenész sztárja a zajos koncertek helyett az ortodox hitben találta meg életének az értelmét. Hitbéli vezetőjének tanácsára vállalta a filmben való szereplését. Hibátlanul, hihetetlen átéléssel, valósággal átlényegülve öltötte magára Anatolij ortodox szerzetes alakját. A film képi világa is adekvát módon kapcsolódik a tartalomhoz, ezzel példamutató esztétikai egységet alkotva. Nyugodt szívvel kijelenthető, hogy Pavel Lungin remekművet alkotott.

Szeretem az orosz filmeket, és most sem csalódtam.