Amikor Uhl nyomozó és az emberei átkutatják Eisenheim műhelyét, a nyomozó felemel egy üveget, amiben sötétvörös folyadék van. Ez ugyanaz az üveg, amit Eisenheim Sophienak adott a „gyilkosság” előtt. Szerző: SódóGA

A szerelmi jelenetnél kerozinos lámpásokat használtak. Mindegyik felvétel végére úgy megtelt a szoba füsttel, hogy alig lehetett látni. Szerző: SódóGA

Eisenheim karaktere Erik Jan Hanussen történetéből merít, aki bűvész (és állítólagos látnok) volt a 20. századi Bécsben, és náci tisztek ölték meg 1933-ban. Szerző: SódóGA

Bár a történet kitalált, néhány valós elemet is felhasználtak. Például Rudolf herceg, a trónörökös esetét, akit 1889-ben holtan találtak 17 éves szeretőjével, Vetsera Máriával együtt a mayerlingi vadászkastélyban. Az eseményre úgy hivatkoznak máig: „a mayerlingi tragédia”. Sok találgatás született a miértekkel és a hogyanokkal kapcsolatban, a királyi család igyekezett röviden lezárni az ügyet, és máig nem ismerjük a pontos részleteket. Szerző: SódóGA

Hogy ne kelljen látványeffektekkel machinálni, hogy hamis illúziót hozzanak létre a filmben, Edward Norton intenzíven gyakorlatozott a brit bűvész, James Freedman és az amerikai Ricky Jay segítségével, hogy hitelesnek látszódjanak a trükkök. Szerző: SódóGA

A narancsfa-trükköt a 19. századi francia bűvész, Houdini tette híressé. Előzőleg egy indiai kéziratban találkozhatunk vele Faux trükkjeként. Egy hasonló mutatványt láthattunk Pinettinél a 18. században, csak citromokkal. Houdini használt elsőként igazi gyümölcsöket. Szerző: SódóGA