A film összbevétele 42 039 085 dollár volt (imdb.com).
A valóságban nincs is vasútállomás Portofino-ban.
Amikor Fredy és Janet megcsókolják egymást a vendégszobában a film vége felé a tükörben látni lehet egy mikrofont.
A rendező, Frank Oz megjelenik a film végén statisztaként, amikor Caine és Martin találkoznak a reptéren.
A filmet 1991 augusztusában mutatták be először Magyarországon.
Lawrence Jamieson szerepére olyan színészek pályáztak, mint Rowan Atkinson, Leslie Nielsen, Gene Wilder, Eric Idle, John Cleese, vagy Dudley Moore.
Janet Colgate szerepét felajánlották Sean Youngnak is, ám a színésznő a Kétes üzlet című film miatt visszautasította a lehetőséget. A szerep ezután került Glenna Headlyhez.
A jelenetet, amelyben Steve Martin a bikinis nővel pózol a strandon, kétszer vették fel. Az amerikai verzió kedvéért a hölgyön rajta van a felső, az európai verzió kedvéért a hölgyön nincs melltartó. A DVD kommentárban a rendező, Frank Oz elmondta, hogy amikor azt mondta a hölgynek a jelenetben, hogy vegye le a melltartóját, a leghatalmasabb férfinek érezte magát a földön.
A DVD kommentár szerint a jelenet, amikor Freddy börtönben van és megpróbál visszaemlékezni Lawrence nevére, teljes egészében improvizáció.
Michael Cainet Golden Globe díjra jelölték az alakításáért, végül nem ő nyert, hanem Tom Hanks a Segítség, felnőttem!-mel. Steve Martint nem jelölték ugyanebben a kategóriában, pedig a nézők visszajelzése alapján a legtöbbször az ő jelenetein nevettek.
Michael Caine életrajzában leírja, hogy a magas, egyenes fekete hajú lány, aki mellette táncol a diszkós jelenetben, az ő lánya, Natasha.