Back to Black

A film nem megy a dolgom mélyére, és nem tudom, miért nem. Azt kizárom, hogy a rendező és forgatókönyvíró érzelmi kapacitásbeli hiányosságai miatt, mert megnéztem a munkásságukat, az ezt cáfolja. Felmerült, hogy talán a család beleszólt a forgatókönyvbe és megszépítettek ezt-azt, de nem, a források szerint a közelébe se jártak. Amy Winehouse olyan gyorsan lobbant el, mint a hasonlóan óriási tehetségű Kurt Cobain, kitölthetetlen űrt hagyva maga után. A jó értékelésem főleg annak szól, hogy segített visszahozni az emlékeket, amikor még aktív volt és újdonságként hallgattuk. Technikai megjegyzés: A film adatlapján Miley Cyrus a második helyen felsorolt szereplő - miféle baromság ez? A vége előtt negyed órával jelenik meg 2 (KETTŐ) másodpercre, a Grammy gála egy röpke archív felvételén, amint ott dekkol a mikrofonba beszélő nem emlékszem ki (szintén ismert) figura mellett.

Amy Winehouse élete egy jelenség volt. A film ezt a jelenséget ragadja meg, mint egy mikrofont, és harsogja bele a legfontosabb pillanatokat. Olyan érzelmekkel teli és lángolóan szenvedélyes képsorokat kapunk, ami méltó megemlékezés egy többszörös pr... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Először is hadd köszönjem meg a Mafabnak a jegyeket, hatalmas élmény volt nekem. Igazából nem emlékeztem az énekesnőre, persze a dalok kapcsán már igen. Ez az életrajz még ha nem is valósághűen, de érzelmileg mindenképp magas kategóriát fut be. Nagyo... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Kedvelem az önéletrajzi alkotásokat. Vártam már jó ideje, kíváncsi voltam Amy történetére. Sajnos számomra kategóriáján belül nagyon is közepesre sikeredett. Valahogy végig azt éreztem, hogy nem az van fókuszban, vagy nem úgy, hogy le tudja kötni az embert. Néha untam magam, annak ellenére, hogy amúgy nagyon érdekes ellentmondásos személyiség volt. Igen sokan Blake-re fogták, de én nem hiszem, hogy nem következik be a tragédia valamivel később, ha ő nincs. Ugyan nem emelik ki, nem fókuszálnak rá, de alapból egy lélekben és testben beteg lány volt. Az öntörvényű, szeszélyes, kiszámíthatatlan robbanékony természete kivételes katalizátorként működött, megfejelve a szerelmi bánattal, és masszív alkoholizmussal. A film inkább a szerelmi szálat erőlteti központi témaként. Valószínűleg kellet a filmhez a hozzátartozói engedély. Biztos vagyok benne, hogy erősen beleszóltak, mert sok botrány kimaradt, amik tarkították a színpadi időszakát. Valamint a szülői passzív magatartás, szemhunyás felelősségével sem foglalkoznak igazán. Ugyan Marisa Abela mindent megpróbál megtenni, mégis hiányzik valamiféle lélek a játékából. Nem tudták lebilincselni a figyelmemet, vagy beszippantani, mint mondjuk a Bohém rapszódiával. Megvallom, jobbra számítottam, nem emelkedik ki az életrajzi filmek közül. Kicsit sajnáltam, mert nagyon vártam, persze egynek azért mindenképpen jó, rajongóknak meg kötelező.

Nagyon vártam ezt a filmet, mert nagyon kedvelem Amy Winehouse-t. Olyan elsöprő erejű tehetség volt, aki megérdemelt volna egy olyan alkotást, ami által a rajongók jobban megismerhetik Őt, ami egy kicsit többet mutat a lelkéből. Ez a film Amy és Blak... Többe kapcsolatát helyezte a középpontba, minden lényeges dolog csak egy pár másodperces említést kapott, vagy kimaradt a filmből. Asif Kapadia 2015-ös dokumentumfilmje Amyről nagyon erős, nagyon őszinte, nagyon fájdalmas, de tökéletes alkotás. Abból nagyon sokat megtudhatunk róla, szépen lassan kirajzolódik az Ő tragédiája, és az ehhez vezető út. Ez a film csak egy szeletet mutat be Amy életéből, a legkeményebb dolgokat dobozba csomagolja. Nem tetszett Marisa Abela ebben a szerepben, pedig mindent megtett, hogy hitelesen játsszon, de olyan romlatlan, tiszta lánynak tűnik, aki nem volt elég jó Amy. Valahogy erőlködve próbált olyan lenni, de így sem sikerült. Ez a film csak felszínesen mutatja be Amy életét, a beletűzdelt slágerekkel akarja eladni magát. Egy ilyen közepes alkotást kár volt megcsinálni, nem méltó Amyhez.