Ballada egy szolgafiú emlékére

1999 és 2004 között Székelyföldi szolgasorsok címmel film készült a szülőktől elhagyott, a még kamaszkorú Fülöp testvérek küzdelmeiről. A testvérek közül, Leventének és Csabának a gyermekcselédek szolgasorsa jutott a XXI. században. A fiatalok időközben felnőttek, ugyanabban a faluban élnek és próbálnak megélni. Apjuk halála után, az örökségből vesznek egy házat. Csaba a vételárat még nem fizette ki, de a pénz nagy részét a „barátok” zsarolással kicsalták tőle, elherdálja, alkoholra költi. Mindennapjaikat mindinkább hatalmába keríti az italozás, részegen rátámadnak még a munkaadó gazdáikra is, sőt, egymást sem kímélik. Az ürügy a ház birtoklása. Nem lesznek képesek megküzdeni nehéz körülményekkel, a kilátástalan életformájuk hátulütőivel sem.
Az eredeti film Leventével kezdődött, közben jött a lesújtó hír, Fülöp Csaba harmincegy évesen véget vetett szolgaéletének, részegen fölakasztotta magát.
Levente, aki mesélője, és szenvedő résztvevője a mostani eseményeknek.
Kiderül, hogy Csabát, Levente két évvel ezelőtt, már félig alélt állapotban vágta le a kötélről.
Hogy Csabát mi vezette erre a döntésre, pontosan föltárható. Az hogy az élete végül is így alakult, vajon alakulhatott volna-e másképp, a sors-örökség, határozta e meg rettenetes életét, amely teher alól lehetetlen volt kibújni? A választási lehetősége csak a rossz és a legrosszabb között létezett e? Levente válasza minderre, ”Dolgozok és tovább küzdök az életért”- mondja.