Alapvetően tehát nem mondanám rossz filmélménynek a The Edge of Seventeent, azonban látva, hogy mire képes Kelly Fremon Craig, én sokkal többet vártam volna alkotásától. De teljesen érthető, hogy debütáló rendezőként maga is olyan, mint egy bizonytalan, szégyenlős kamasz: hiába van számos izgalmas és figyelemre méltó tulajdonsága, nem meri felvállalni magát, és inkább megpróbál minél jobban belesimulni a fősodorba.
