Játssz egy iPad-ért! · Keressük a nap véleményíróját! Nyerj mozijegyet minden nap! Login  
63
Filmadatlap
 
21
Szereplők
13
Vélemények
11
Képek
11
Videók
 
indingo   2018. 03. 06.

A hangulat és a látvány teljesen átjött. Igaz sztárparádé van benne. Az első 30 percben történt is valami, utána nagyon leült a történet és vontatottá vált. Mindezeket kicsit kompenzálta a csodás budapesti épületek.

 
MP170506   2018. 03. 17.

Kicsit lassú, több izgalmat vártam, de így is tetszett a film. Lassú lefolyású, csavaros történet, kiváló színészi alakításokkal. Megéri megnézni mindenképpen.


 
Szilonka   2018. 04. 10.

Meg lehetett nézni a filmet, de valami hiányzott belőle. Nagyon. Erre szokták mondani, hogy sótlan, erőtlen. A története csordogált és még úgy vártam volna valamit.

 
ArpiHajdu és Réci   2017. 10. 29.

Kondor Vilmos regényét nem olvastam, de tervezem! Viszont talán jobb is így, hiszen így tudtam élvezni a filmet, ami nyilván nem tudta felülmúlni az alapművet… De nem is kell neki, hiszen más műfaj. Számomra sikerült megteremteni a noiros hangulatot, a korábrázolás izgalmas, egy olyan korszakot mutat be, amelyről nem sok információval rendelkezünk. Nem bonyolódik bele a történelmi magyarázatokba, nem ez a célja, csupán annyit tudunk, hogy Gömbös éppen most halt meg, s e miatt senkit nem érdekel egy holtan talált zsidó örömlány meggyilkolásának története. Egyedül Gordon Zsigmondot, aki igazi szenvedéllyel próbálja felgöngyölíteni az ügyet, s még attól sem ijed meg, hogy ennek érdekében igazi alvilági körökben kell kutakodnia. Sőt, őt csak ez élteti igazán. Kolovratnik Krisztián karakterét szerintem megfelelően építették fel külső tulajdonságai szempontjából, mindig körüllengi a sejtelmes cigarettafüst és a whiskygőz, a hosszú ballonkabát elengedhetetlen, na és még a hangja is olyan, mintha egész életében füsttel mérgezte volna. Egyetlen dolog idegesített, de az nagyon… a narrációja. Szerintem semmi funkciója nem volt, kissé úgy éreztem, mintha egy gyerek naplójából olvasnának fel részleteket: „és akkor most elindulunk és megkeressük X, Y-t…”. Tenki Réka viszont jól hozza a törekvő fotós lány szerepét, bár a két karakter közötti szerelmi viszony eléggé elnagyolt volt, ilyen formájában pedig feleslegesnek éreztem, amelyen szintén nem segített a szerelmi szál pofonegyszerű (mondhatni: közhelyes) lezárása.< Visszatérve a korábrázolásra: a film abszolút pozitívuma, hogy bár nem szájbarágósan, de reflektál a korabeli hangulatra. Látjuk a trafikost, akit zsidónak bélyegeztek, ezért menekülnie kell, a pénzes üzletembert, aki hiába keresztelkedett át, családja így sem lehet biztonságban, na és a bűnös elemeket, akik épp ebből a bizonytalan helyzetből kovácsolnak előnyt pl. a prostitúció ennél jobban és nyíltabban még sose tudott virágozni. A már megjelent kritikák két nagyon fontos részét emelik ki a filmnek negatívumként, s ezek mellett én sem tudok elmenni: az egyik a tv-filmre hajazó történetvezetés, másrészt pedig Budapest „szerepeltetése” a filmben. Kezdjük az utóbbival: valljuk be őszintén, fővárosunk remek filmes helyszín, de filmforgatást levezényelni ott biztosan nem egyszerű. Ebből kifolyólag szerintem jól tették a készítők, hogy nem egy „imázs” filmre hajazó alkotást raktak le, amelyben összesűrítve látható Budapest összes fontosabb látványossága (persze egy-kettő, pl. a Gellért-szobor, vagy a Lánchíd nem hiányozhatott, de szerintem ez még a határon belül van). A Budapest Noir esetében alkalmazott kisebb helyszínek (kisebb utcák, kapualjak, kávé-és bordélyházak füstös belső terei) szintén sokat adtak a noir hangulathoz. Most jöjjön a tv-filmes megvalósítás! Ez egy krimi, s nem akciófilm, ebből kifolyólag nem úgy pörög, mint egy Schwarzenegger-mozi, de azért akadt ebben is pár jó megoldás (pl. az autós üldözéses jelenet remekül sikeredett, hála a nagyszerű operatőri munkának és a vágásnak). Sokkal nagyobb hibának vélem felfedezni azt, hogy Gordon Zsigmond karaktere mellett csak Krisztina karaktere mögött állt érdemi munka, a maradék (legyen a történet szempontjából akár rendkívül fontos is) sajnos papírvékonyra sikeredtek. Ebből az következik, hogy bár „a gyilkos” bárki lehet, de amikor erre fény derül, akkor az nem tud úgy ütni, mint ahogyan azt egy jó krimitől elvárjuk. Így pedig némileg keserű a szájíz. Mindent egybevéve én nem bánom, hogy a Budapest Noir elkészült, hiszen egy korrektül összerakott mozi lett, amely nyílván a nemzetközi elődökkel (gondolok itt Humphrey Bogart műveire) nem fog tudni versenyre kelni, de bízom benne, hogy itthon sikeres lesz, s így a többi regényt is adaptálni lehet. Abban biztos vagyok, hogy Gordon Zsigmond kalandjai még számos filmvászonra álmodható történettel kecsegtetnek.

 
Berto49   2017. 11. 03.

A regénysorozat (Kondor Vilmos: Bűnös Budapest) első részének elolvasása után sokkal többet vártam, bár a könyvet is csak simán jóra értékeltem. Kérdőjelek sora fogalmazódott meg bennem, első és legfontosabb az a kérdés, hogy miért kellett egy külföldön élő magyar ex vágót (Gárdos Éva), akinek igen csekély tapasztalata van a direktorságban megbízni ezzel a filmmel és a magyar viszonylatban kiemelkedő 900 millió forinttal támogatni? Mr. Vajna, a Filmalap teljhatalmú kényura mindent megtehet? A jelekből ítélve: IGEN! Felvetődik az a kérdés is, hogy, ha már magyar pénzből született nem kellett volna valamilyen ténylegesen megtörtént magyar bűnügyet a vászonra vinni, sajnos jócskán van belőlük. Ehelyett az epigon Humphrey Bogart jelent meg a vásznon Kolovratnik Krisztián nehezen érthető beszédjével. Az az indoklás, hogy egy noir jellegű darab külföldön is érdeklődést kelthet, meglehetősen csalóka, hiszen ha egy néző hamisítatlan film-noirt szeretne, garmadával talál angolszász darabokat, benne jól ismert sztárokkal, nem ilyen - hazánkon kívüli - noname szereplőkkel (bocsánat a kifejezésért!) Amennyiben még élne Dashiell Hammett, és kitalált nyomozó hőse Sam Spade plágiumot emlegetve berzenkednének, hiszen a „Véres aratás” számos ponton – fogalmazzunk enyhén! – hasonlít a filmre, egyes figurák szinte annak a könyvnek a lapjairól vállaltak „vendégszereplést”, lásd Vörös Margó figuráját. Hosszan lehetne még sorolni a kifogásaimat, de ennyi is bőven elég. Számomra ez a film a fiaskó tipikus esete. Most kíváncsian várhatom Szász János filmjét, nem írom le a címét, mert nagyon remélem, hogy meg fogják változtatni. Az legalább az egyik legismertebb magyar bűnügyről szól, még kuplé is született róla: „Lédererné, mi van a kosárban…” kezdettel.

Kolovratnik Krisztián
 
A krimi és a bűnfilm egyik első számú törvénye: ha feltűnik a színen egy pisztoly, annak valamikor el is kell sülnie. A Budapest noirnak viszont remeg az ujja a ravaszon. 5/10 több»
 
A Budapest Noir izgalmas történetét tetszetős alakításokkal viszik vászonra a magyar színészvilág sztárjai, ám a klisés forgatókönyv és párbeszédek keserű utóízt hagynak a szájban. Ha nem Budapesten, hanem New Yorkban játszódna, semmi értelme nem lenne megnézni. Így viszont talán mégsem olyan hiábavaló fejezet a magyar filmezésben. 60/100 több»
 
A jól működő történelmi referenciák által kirajzolódó korrajz egy valóban működképes része a Budapest Noirnak, de a vérszegény noir benyomás, a másfél órába belepréselt kapkodás és a kifejezetten gyenge párbeszédek és színészi játék lerombolja a filmélményt. 5/10 több»
 

Ragályi Elemér és Ragályi Márton - vagyis apa és fia együtt végezték a film operatőri munkálatait.

(ArpiHajdu és Réci )
 

Anger Zsolt legnagyobb élménye a filmmel kapcsolatban, hogy Ragályi Elemérrel dolgozhatott, ugyanis gyerekként sokat járt moziba, jegyszedő nagymamájához, s sokszor hallotta Ragályi nevét.

(ArpiHajdu és Réci )
 

Kolovratnik Krisztiánnak nem okozott nagy gondot, hogy Gordon Zsigmond egymás után szívja a cigarettákat, ugyanis ő maga is nagy dohányos.

(ArpiHajdu és Réci )


  Előzetes A film adatlapja
Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk, és módosíthatóak a beállítások.