Challengers

Sportfilm akar lenni, ami valahol érthető is, mert két balf*sz teniszező a főszereplő, akiket kajak palira vesz egy önimádó, önző, öntelt, beképzelt, manipulatív pics*... Billeg jobbra-balra a kis csaj mérlege, melyik hátán is tudna a legjobban felka... Többpaszkodni, ami a balesetét követő sportkarrierjének a végét jelentette. A linkócit akarná igazából, de inkább bebiztosítja magát durciból a csendesebbel, akit kénye-kedve szerint beidomít, hogy a már nem létező teniszkarrierjénél tudjon maradni mint edző, és full milliomossá váljon mellette. Az idő dobál ide-oda, a múlt s jelenbe, a két fiút dróton rángatja, mint egy fabábut, a birkák pedig isszák minden szavát, csakhogy a bugyijában maradhassanak. A tenisz kötelező... Az egyik srácnak a pénz miatt muszáj még vergődnie, hogy ne a kocsijában élje az életét, a másiknak meg aztán tényleg muszáj, mert akkor a kisasszony nem élhetné meg az el nem ért álmát... Szóval valakinek teljesíteni kéne a kvótát. A végén szívatás, de mégis kielégülés, békülés, átláthatóság egy régi jel által. És azután? A zene zseniális, bár nem minden jelenethez illett, a színészi játék, látvány is rendben volt. Egy "szettet" megér, de felejthető film.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Mivel szeretem a teniszt, nagy érdeklődéssel ültem le nézni ezt a filmet. Sajnos csalódtam. A romantika része, az kihalt, a sport része pedig egy álmot mutat meg. Igazából kézzel fogható értelmet nem érzetem benne. Érdekesnek érdekes, és némi bepilla... Teljes kritika

A tenisz világába kapunk betekintést, kár, hogy sose érdekelt. Három, számomra egyáltalán nem szerethető szereplő közötti fura románcot láthatunk kifejlődni addig (a film fele), ameddig kitartóan néztem. A szexualitás körüli témákból nem öregedtem ki... Több, valószínűleg soha nem is lehet, de ez annyira pubertáskori sztori volt, hogy nem tudtam rákapcsolódni. Két központi mondanivalót azonosítottam az alibiszerű teniszvilágba keretezve, az egyik a Parti Nagy Lajos zseniális nyelvújításának köszönhető szavunkkal körülírható ún. baszdüh, a másik hogy Zendaya kisasszony remek formába tornázta magát, és ezt kár lett volna nem dokumentálni, mielőtt túlér a fizikai pályájának csúcsán. A film első felét végig úgy néztem, hogy gyötört a kétség a folytatást illetően (de csak kicsit), végül hosszas hezitálást követően eldöntöttem, hogy ha kinyomom, akkor még mindig nyerhetek egy órát. Feltételezésem szerint egy rohadt hosszú TikTok-videó mélységének megélésétől fosztom meg magam, ha meg tévedtem, akkor így jártam.

Végre egy film, ami jelentősen különbözik a többitől, az átlagtól. Nem képregényhősök és genetikai mutánsok, mesterséges intelligencia által teremtett lények lövik és püfölik egymást, hanem hús-vér emberekkel történnek valóságos események. Érzelmek, ... Többkémia, sport, izzadtság, pénz, hatalom, Isten hozott a való életben. Voltak a filmnek gyengébb pillanatai, de összességében kellemes volt, felüdülést jelentett. Zendaya még mindig minden pillanatban vonzza a tekintetet a képernyőre. 7/10.

Igazából egy szerelmi háromszögről szól és a teniszről. Az időben összevissza zajlik a cselekmény. Van egy „poén” benne, ami nagyon tetszett. Sajnos nem derül ki a végkifejlet, így értelmetlenül állunk, hogy most akkor ennek az egész filmnek mi is lehetett a mondanivalója. Hiányolom a lezárást.

Ez a film arról szól, hogy miért érdemes sportolni. Magadért vagy másért? A saját álmodat vagy más álmát váltsd valóra? Mire vagy hajlandó, hogy akit szeretsz, boldog legyen? De valóban tudod, mi kell neki a boldogsághoz?

Évek óta nem készült ennyire jó valóságról szóló film.

Ez a film nem egy szerelmi háromszögről szól, és nem is a teniszről. Ez a film egy öntelt ribanc (ribanc: főnév -ot, -a 1. (durva) Feslett erkölcsű, züllött, közönséges nőszemély; ringyó. || a. jelzői használat(ban) (durva) Feslett erkölcsű) vergődés... Többéről szól, és arról, hogyan tesz tönkre két önértékelési hiányosságokkal küszködő, feltűnési viszketegséges teniszezőt. Mint sportfilm, elbukik, már ha egyáltalán volt ilyen célja. Mint dráma, elbukik, ugyanakkor a tenisszel kapcsolatos drámai szálak szerintem működnek. Színészek zseniálisak, operatőri munka kitűnő.

Mi a sport? Mi a győzelem? És mi a szerelem? Egy igazán elgondolkodtató film.

Őszintén szólva én valami sokkal ütősebbre számítottam, pedig nagyon erős szereposztást kapott a film. A történet viszont eléggé laposra sikerült.

Zendaya érezhetően rutinból nyomta le ez a szerepet, bár voltak a filmnek erős pillanatai, ennek ellenére mégsem maradt meg bennem anyira.

A zene nagyon tetszett, a megvalósításban, képi világában is voltak szép megoldások. Amennyiben az összes karaktert unszimpatikusnak akarták beállítani, jó munkát végeztek, főleg Zendayát lehetett imádni, utálni, nagyon jól hozta a manipulatív karaktert.