Cicaverzum

Nem olyan rég láttam, de már csak arra emlékszem, hogy kínos volt nézni, néhol már szekunder szégyenes.

Ez a film kicsit sem átlagos. Az egész történet hihetetlen, végig csak pislogtam az eseményeken. Elgondolkodtató, hogy a valóságban tényleg megtörténhetne egy ilyen, és senki sem venné észre, hogy valami gond van a kollégájával, barátjával, rokonával... Valószínűleg kissé el van túlozva, de ha a filmnek az a mondanivalója, hogy milyen könnyen nem vesszük észre, hogy valaki bekattan mellettünk, akkor telitalálat. Adott egy gyermekkori trauma, amit felnőttként is cipel magával a főszereplő, majd amikor azt kezdi el beképzelni magának, hogy udvarol neki a szomszéd macskája, akkor valahogyan a végére sikerül feldolgoznia a történteket. Nekem kissé hiányzik a külső segítség a megoldáshoz, mindenki csak asszisztál a lánynak a furcsaságaihoz, senki se hívja rá a dilidoktort. Meglepő események, nevetséges beszólások jellemzik a történetet, és mindenképpen van mondanivalója. A főszereplő színésznő nagyon jól eljátssza az őrültet, híres magyar színészeket is láthatunk mellékszereplőkként, és a fekete sima cica is nagyon aranyos.

Már az ötletes főcímből tudni lehetett, hogy nem lesz egy egyszerű darab, és nem is hazudtolta meg magát a továbbiakban sem. Egyszerre bizarr, fanyar és szürreális nyakon öntve némi humorral és elvont képi világgal. Kimondottan kellemes és egyben szokatlan élmény az egy kaptafára készült erőszakban tobzódó átlagmozik között. Vannak hibái, de még így is erősen ajánlott.

Valahogy ez nem csak az a sima jópofa film, amin el lehet mosolyogni. A történetnek komoly mondanivalója van, mégha vicces is és melodramatikus.

Összességében nagyon csíptem, Patkós Márton hangja egyszerűen szeniálisan illeszkedett ebbe a filmbe.

Imádtam! Nagyon vicces és épp eléggé elszállt ahhoz, hogy két órára kivegyen a világból – és közben sokat tanultam is, főleg a red flagekről.