Képmás

Véletlenül jött velem szembe, de elkezdtem, mert nagyon bírom J.K. Simmonst, és egyből berántott. Már majdnem végignéztem az egészet, amikor rájöttem, hogy nincs folytatása, ami azért elég dühítő.

Az egész szériát egyfajta kémfilmes hangulat jellemzi. A lényeg azonban mégis az emberen van. Az alkotás kisiklott életekről, elszalasztott lehetőségekről szól, valamint arról, hogy vajon mindez milyen dolgokon múlik. Ebben a szériában kialakult egy ... Többátjáró, amely a jelen világunknak egy leutánzott, duplikált másába vezet. Egy olyan tüköruniverzumba, amelyben te is ott vagy és én is ott vagyok. Jó eséllyel ugyanazzal a családi háttérrel, tehát egyenlő esélyekkel indulva neki a nagyvilágnak. Azonban nem kizárt, hogy történnek dolgok, amelyekből adódóan változáson mehet át az egyik a másikhoz képest. A legfőbb feszültséget kiváltó ok egy ronda járvány, ami a tükörvilágot kis híján elpusztította. Főhősünket így dobják bele a mély vízbe, ugyanis másik énje átküldi maga helyett a világába. Ott pedig nincs is más dolga, mint nyomozni és felgöngyölíteni az egész szövevényes ügyet.

AZért nincs belől több évad, mert sajnos nem elég egyszerű egy átlagos tévénézőnek. Viszont aki érti, az tényleg nagyon sajnálja, hogy nincs belőle több rész.

Ó, ez egy nagyon remek sorozat. Kiváló szereposztással és atmoszférateremtéssel, de mindenek előtt jó történettel és rendezéssel. Mert igen, a kémsztorikból még ki lehet hozni újat!