Kitoloncolás

Kedvelem a francia vígjátékokat, pozitívan álltam neki, élvezni akartam, és eleinte ez hellyel-közzel sikerült is. Aztán egyre lejjebb ment a színvonal, de nagyon alattomosan és fokozatosan, annyira észrevehetetlenül, hogy nem vettem észre, hogy miko... Többr lett konkrétan sz@r, de negyed órával a vége előtt azon kaptam magam, hogy atyaég, mi ez a gagyi? Ugyanez a rendező csinálta a Bazi nagy francia lagziknak műfordított című három részt megért vígjátékot, ami nem egy túl veretes mű, de teljesen szórakoztató. Ennek a filmnek a nézése közben már a jobb szakaszban is többször volt kínos, feszengő várakozásom, amikor láttam, hogy mindjárt jön valami rettenetes poén, amit már tisztán láttam is, hogy pontosan hogyan fog megtörténni, de nagyon reméltem, hogy mégse úgy lesz, de aztán bamm, mégis. És a végén ilyenkor mindig nekem volt szekunder szégyenérzetem. Ne nézzétek meg. Ne. Nézzétek. Meg. Én szóltam. Komolyan. A két csillagot azért kapta, mert a két főszereplő máshol már bizonyított, és miattuk kicsit pozitívabban ítéltem meg.