Drót (2002)

Realisztikus. Zseniális. Minden évad a város működése és az élet körülmények körüli összetett sztorik összessége.

Túlzás nélkül az egyik legjobb sorozat, ami valaha készült. A hiperreál ábrázolásmódja és történetvezetése miatt talán sok embernek nem fog tetszeni, mert mentes a túlzásoktól és klasszikus atmoszféra-teremtő elemektől, de pont ettől válik annyira húsba vágóan életszerűvé, hogy nem lehet abbahagyni. Ebben a sorozatban nincsenek hősök és gonoszok, jók és rosszak, csak esendő és hibákkal teli szereplők, akik a legjobb tudásuk szerint próbálnak túlélni egy eleve rossz rendszerben. A különböző évadok nagyon szépen és finoman tologatják a nézőpontokat és a hangsúlyokat, hogy akkor, amikor már azt hiszed, szintet fog lépni - akkor tér vissza a kiindulási pontra, és dörgöli az orrod alá, hogy életben nincsenek csodák.

Elég jóra sikeredett ez a sorozat, amit valójában nem a karakterek visznek előre, hanem a kiváló története és cselekmény.

Bár nem mai sorozat, de alapmű. A párom abszolút kedvence, pedig ő ritkán kattan rá sorozatokra úgy, mint én :)

Számomra a Black Mirror bebizonyította, hogy létezik az a sorozat, aminek szinte minden egyes epizódja akkorát szól, hogy kiviszi a közfalat... na hát ehhez képest a Drót első néhány epizódjából azt tudom leszűrni, hogy ezek az alvilági, utcán tengődő, drogügyletekkel seftelő fiatal proliknak igencsak kőbaltával kifaragott módon lett letudva a hitelessége: gyakorlatilag fájóan banális egyszerűséggel van bemutatva az utcai életmódjuk, hogy lehetőleg egy 90 éves intenzíven fekvő nagymama 1,5 kilométerről nézve is rögtön levágja, hogy ezek a fiatalok nem sálvarráshoz szerzik be az alapanyagot, amikor az egyik a másiknak feltűnően átad valami kis fehér zacskót. :) Egy kicsit olyan, mintha a Bará... több»