Egyszer

A tegnapi nap nekem az abbahagyott filmek sorozatát jelentette, pedig ez nagyon nem jellemző rám. Lehet, csak rossz volt a hangulatom, vagy kedvezőtlen a csillagállás, vagy csak egyszerűen rosszul választottam. Úgy kezdődött, hogy egy teljesen más filmet kerestem, a Talán egyszert, de ezt dobta a gép. Megerősítem, nagyon ritkán hagyok abba filmeket (sorozatokat inkább), de ezt sajnos, vagy nem, feladtam a 28. percnél. Nem volt vele semmi bajom, csak egyszerűen nem tudott lekötni. Valamikor talán adok neki még egy esélyt.

Annak ellenére, hogy ebben a filmben nem hemzsegnek a híresebbnél híresebb színészek ez nagyszerű lett. Nagyon király kis hangulata volt ennek a filmnek egyszerűen imádtam. Varázslatos volt az amilyen erős módon lekötötte a figyelmemet. Teljesen kikapcsolt, semmi rosszat nem tudok rá mondani.

(A kísérlet nálam elbukott.) Arra emlékeztetett, mint amikor az 1990-es évek elején Budapesten egy művész moziban néztem Andy Warhol szélhámos filmjét, amelynek a címe Chelsea Girls volt. Nagyon kellett tetszenie, mert hát mégis a nagy művész sz*rta a szőnyeg közepére, de elbuktam az igyekezetemben. Ezt is mindenki imádja, próbáltam felvenni a fonalat, de elbuktam. Hát ennyit tudok. A zenék állítólag jók, az én fülemnek John Meyers-es nyavalygásnak hatottak. A 18. percig próbáltam élvezni, ha túl korán adtam fel, akkor elnézést a beavatottabb közönségtől.

Nem rossz film, de rám most annyira nem tudott hatni, több mélységet vártam volna tőle. Előnyére válik, hogy a színészek ismeretlenek, nincs benne semmi mesterkélt, hiteles tud lenni. A zenék szuperek benne, nekem pont emiatt inkább volt egy zenés, m... Többint romantikus film. Romantika inkább csak nyomokban volt benne, sokkal mélyebb, elsöprőbb erejű érzelmeket vártam. A Falling Slowly számot imádom, nagyon örültem, amikor meghallottam. Összességében nézhető alkotás, de olyan sokat nem veszít, aki kihagyja.

John Carney nagyon ért a zenés filmekhez, egy igazán érzelmes film, jó zenékkel és hihető szereplőkkel. Kicsit féltem az elején, hogy unalmas lesz, de végig le tudott kötni, érdekelt mind a lány, mind a fiú sorsa.

Jó film, jó zenék, csak kicsit sokat énekeltek benne...EGYSZER mindenképp meg kell nézni. Nagyon valós, nincsenek benne nagy elemek, ez akár igaz történet is lehetne. A vége durva, akkor csalódtam, de ettől olyan hatásos...

Érzelmes, romantikus! Ilyen kellene a valóságba is! Ajánlani tudom!

Kellemes film, teljesen hétköznapi figurákkal egyszerű érzésekkel, na meg persze sok tehetséggel. Kis költségvetésű remekmű. Érdemes rá időt szánni legalább egyszer.

Engem nagyon megragadott ez a film a szívhez szóló dalokkal és az egyszerű történetével.

Remek film. Igaz, hogy történés nem sok van benne és alacsony költségvetésű, de ettől lesz egyedi és hiteles. Egyszerű karakterek érzésekkel, tehetséggel és mindenféle hollywood-i masszától mentes történettel. A zenék is tetszettek...

John Carney személyes, meghitt művészi elbeszélése egy szakállas dublini utcazenész és egy csinos cseh zongoristalány rövid, de emlékezetes találkozásáról. A lány bájos, a fiú magányos. Mindkettőjük lelke sebzett, kapcsolatuk érzelmi, valamint zenei ... Többés kreatív, de a lány felelősségérzete és tisztességtudása nem engedi, hogy elfajuljanak a dolgok. Mint egy kedvenc dal, ez sem próbálja leírni a történetet, egyszerűen csak az ember szívéhez szól.

Talán meg merem kockáztatni, hogy tökéletes lett. Hát ez a film... eszméletlen ütős. Egy igazi kuriózum! De persze nem is vártam kevesebbet tőle. Ajánlom!

Nagyon jó film, ügyesen egyensúlyozik a giccs és a hihető, már-már igaz történet szerű mese határán. A szereplők rettenetesen bájosak, főleg a lány tetszett nagyon. A karaktere is iszonyúan szerethető, de a színésznő is nagyon-nagyon jól játszik.

A történet annyira nem izgalmas, inkább mély és érzelmes, ez persze van, akinek annyira nem jön be, de szerintem ha az ember ráhangolódik, akkor egészen élvezhető. Azért is, mert könnyű azonosulni ezekkel a nagyon szerethető szereplőkkel, szóval abszolúte ajánlom mindenkinek.