Emily Párizsban

Amikor az ember lánya fekvőbeteg, s nem akar gondolkodós, bonyolult filmeket nézni, csak amolyan „limcomot”, amit darálhat és nagy megerőltetést nem igényel, s még szórakoztató is, erre tökéletes az Emily Párizsban c. sorozat. Mielőtt lehúznám a soro... Többzatot, el kell mondjam róla, hogy a szereplők, a téma maga teljesen korrekt, semmi bohóckodás (Emily ruháit kivéve), és halad a sorozat (leginkább a sok sóhajok között) valamerre, hogy aztán újra ugyanoda jusson ki. Nekem maga a főszereplő sajnos a kakukktojás, kellemetlen látnom a vásznon a papírvékony bőrét, a rettenetes outfiteket, a sötét rúzst, amit maga a színésznő nem akar hanyagolni, és ami számomra a legszörnyűbb, az a végig beállított, tökéletes hajzuhatag, ami a színésznővel mozdul egybe'. Ennek ellenére határozottan élveztem, a zenék egész jók a sztori bájos. Ne várjatok sokat tőle, akkor annál többet ad.

Rettentően felesleges sorozat, és sok ilyen van, ami tényleg felesleges. Engem egyik suta buta se oktathat ki, hogy „könnyed sorozat????” igen, tucatszámra csináljak, akkor milyen létjogosultsága van egy ezredik Dallasnak?

Szerintem aranyos sorozat volt, nem értem, miért kritizálják annyian. Nyilván nem a realitás volt a fő szempontja a sorozatnak, és naná, hogy néhol túloznak benne, de nekem ezek ellenére tetszett.

Magával ragadó sorozat volt, engem megvett, de azért a franciák nem ilyen bunkók.

Régóta mondogatja a lányom, hogy nézzem meg, mert nagyon jó sorozat. Hát még kell mondjam, annyira beszippantott, hogy az első évadot egyben bedaráltam. Rendkívül szórakoztató, humoros, könnyed. Teljesen kikapcsolt. Szuper jó.

Ez a sorozat szinte teljes mértékben a látványról szól: Párizs szebbnél szebb utcáiról, kávézóiról, a szereplők által viselt ruhakölteményekről stb. A történettől nem vártam túl sokat, így csalódnom sem kellett. Könnyed, csajos, szórakoztató, olykor ... Többhumoros kis sorozat. Az első néhány rész kimondottan tetszett, a vége felé viszont egyre kevésbé kötött le, sokszor erőltetett volt egy-egy jelenet. Nagy hangsúlyt kapnak ebben a sorozatban a francia emberekről alkotott sztereotípiák, amelyek persze rendesen el lettek túlozva, ennek ellenére nem éreztem soknak. Emily egy tipikus amerikai fiatal, nagy karrierálmokat dédelgető lány, akinek a karaktere alapvetően szerethető, időnként persze csinál butaságokat, de végtelenül lazán és könnyen él, mint aki nem foglalkozik azzal, hogy mit hoz a holnap.

Az első évadban voltak történések. A főszereplő egy új helyre került, új embereket ismert meg. A második évad nem igazán haladt semerre.

Humoros, és egy általános problémát dolgoz fel: új barátok, új szerelem stb. Kicsit néha közhelyes, de a női nézőtársaim biztos imádni fogják.

A franciák kb. ilyenek. De a világ minden taján vannak rossz es jó emberek. Amúgy nem tudom elhinni, hogy komolyan ezen besértődik valaki... Tényleg sok a kutyagumi, a barátságtalan ember, rossz szemmel nézik, ha idegen nyelven szólnak hozzájuk. Ug... Többyanez volt a tapasztalatom, amikor ott jártam. Azon is meglepődtem, milyen slampos volt a legtöbb ember. Állandóan cigit kunyeráltak, ha kiültünk valahova, és sötétedéskor szó szerint féltem. Sok a hajléktalan. Nagy csalódás volt Párizs! A filmekben mindig olyannak festették le, mintha a Vogue magazint lapozgatnád.

Nagyon középszerű, a közhelyet is közhelyesen előadó, mélységek és értelem nélküli sorozat.

A cím, a plakát, a trailer... igen, maga a sorozat is pont olyan, amit ebből leszűrünk, avagy hogyan látja egy relatíve tanulatlan amerikai harmincas Párizst meg Európát. Ha francia lennék, tuti vérig sértődnék.

Olyan ez a sorozat, mintha az Instagramról ollózták volna össze, vagy megkértek volna egy influencert, hogy segítsen be a forgatókönyv megírásába, hogy a lehető legtöbb közhelyet egy alkotásba passzírozzák, ami amúgy sikerült.

Az benne a vicces és a szórakoztató, hogy bizonyos emberek számára tényleg ennyi és ilyen az élet. Na ők biztos nagyon élvezik elejétől a végéig.

Nagyon tetszik, imádom Párizst, imádom Lily Collinst. A legjobb sorozat, amit mostanában néztem.