Totál bele lehet dobni magad ebbe az ‘70‑es évek római világba – a jelmezek, a zene, a hangulat full retró. Ozpetek tényleg tud női történeteket mesélni, amikor látványosan olvad a valóság és a fikció. Viszont néha túl elnyúlik, hiányzik a lendület.
Alapvetően szórakoztató darab, ami nem ad semmi különöset, de arra a röpke másfél órára kikapcsol. Nekem alapvetően bejött, tényleg, kikapcsolódásnak teljesen rendben van.
Ezen a héten két magyar gyártású filmet is kaptunk, számomra pedig nem volt kérdés, hogy Till Attila rendezését nézem meg. Nem is kellett csalódnom. Elképesztően húsbavágó a történet, amit egyszerűen magával visz az ember és még sokáig gondolkodik rajta.
75 Drágakövek (2024)