A fegyver rossz végén

Ha valamiben nem tudnám elképzelni Seagalt, az egy Guy Richie-stílusú film. Lehet tippelni, hogy az End of a Gun mi szeretne lenni. Nyilván nem áll jól Seagalnak, ugyanazt a nagydarab homokzsákot hozza, mint mindig a 2010-es évek elejétől. Basszus, még mosolyogni sem tud! Viszont folyamatosan tolja a viccesnek szánt, de irtó kínos beszólásokat. Szinte mindenre valami poénnal reagál, egyszerűen nem hittem már el. A szinkron itt menti a menthetőt, angolul szerintem vállalhatatlan, Seagal rekedt, halk hangja nem illik egy ilyen karakterhez, de magyarul egész szórakoztató a maga szörnyű módján. Közben végig ilyen simlis heist zene szól, volt egy hangulata, az biztos. A végén persze megkapjuk a tanulságot, tíz percen belül kétszer is, nehogy elfelejtsük: az számít, szeretnek-e, nem a pénz. Olyan mély, hogy mindjárt rá is kerestem, nem a Mester írta-e, de ha jól látom, más követte el. Hogy nem kapott érte Oscart? Szóval kellemes meglepetés volt, akár újra is tudnám nézni ha úgy alakulna. Persze azért nem fogom vadászni az alkalmat.

Hát, mit is mondhatnék, alapból nem sokat vártam a filmtől, hiszen Seagal karrierje során nem sokat villantott, bár láttam jó néhány filmjét, nincs is velük gondom különösképp, de mostanra igencsak alulmúlja önmagát is. A Fegyver rossz végén igencsak... Több gyenge alkotás, szinte minden szempontból, gyakorlatilag már semmi újat nem hoz ebben a műfajban és csak a klisékben tobzódik.

Én egyszerűen imádom ezt a filmet, bármikor, bármennyiszer meg tudnám nézni, csak épp a történet elég sokszor leüllepedik, nem igazán hozza vissza aztán az akció jelenetek sem. Ebből a szempontból kár érte, de azért még így is nagyon ütős. :)