Már megint nem férek a bőrödbe

Ha tetszett az első (Nem férek a bőrödbe, 2003), akkor valószínűleg ez a film is tetszeni fog. Ritka, hogy olyan folytatást készítsenek, ami ennyire jó lesz. Végig kell küzdeni ugyan az első 30 percet, de utána az egész szórakoztató. Először is túl ... Többkell esni a pokoli tinédzsernyafogáson. De ha már túljutottunk ezen, bőven van min nevetni; Jamie Lee Curtis csodás, ragyogó alakítást nyújt, ő egy legenda. És az is nagyon jó, hogy visszatért Lindsay Lohan. Igazán ütős páros ismét, elképesztőek. És az eredeti szereposztást is olyan jó volt látni. A viccek vagy az öregségről szólnak, például a ráncokról, a térdfájásról, vagy arról, hogy az öregeknek mindig pisilniük kell. Cserébe az öregek fiatal testükben megélik a legyőzhetetlenség őrületét.

Egyik kedvenc guilty pleasure filmem lett. Nisha Ganatra rendezése meglepően színes és lendületes, és bár a sztori nem új, a vibe működik. Nem mély, de nem is akar az lenni.

Bevallom, amikor beültem a Már megint nem férek a bőrödbe vetítésére, először zsigerből felhördültem: tényleg folytatják? Aztán egy pillanat alatt beszippantott a nosztalgia és a jellegzetes testcsere-humor, ami húsz éve működött. És most? Újra működ... Többik. Annát és Tesst visszahozni nem csak marketingfogás volt: Jamie Lee Curtis játékossága és Lindsay Lohan érettebb, mégis szívhez szóló alakítása együtt egyszerre idézi vissza azt az ikonikus energiát, amit a 2000-es évek eleji első részben megszerettünk. A film nem akar nagyot mondani, de pontosan ezért szerethető – könnyed, szeretetteljes, generációk közti dinamikával operál, úgy, hogy közben nem tűnik erőltetettnek. Az igazi meglepetés azonban Julia Butters és Sophia Hammons alakítása: a Z generáció felbukkanásával a vicces családi káosz új szintre lép, mert ők tényleg együtt nőttek bele a szerepbe. A poénok javát nem sablonosan adják elő, hanem finoman szellőztetve, a nosztalgia sem nyom el mindent: helyén kezelik, de nem élnek vissza vele. Számomra ez a film egy bájos, mosolyt csaló múltidézés, ami közben felrajzol egy olyan családi képet, ami ma is, és mégis ismerős. Egy éjszakára újra tizenévesnek éreztem magam — és nem bánom egy pillanatig sem.

Szerintem a film egyik legerősebb pontja, hogy visszahozták a Curtis–Lohan párost, akikben még mindig ott a szikra, és a közös jeleneteik igazán élvezhetők. Bár a testcsere-szálat már milliószor elsütötték, továbbra is működik. Sokakban felmerülhet a... Több kérdés, hogy szükség volt-e erre a folytatásra? A válasz egyértelműen igen. Most a nosztalgiafaktor van igazán a középpontban. Könnyed, humoros történet, szuper régi és új karakterekkel. Tény, hogy a sztori nem feltétlenül eredeti, de mégis szerethető.

Őszintén szólva, nem vártam sokat, de egész aranyos volt. A testcsere-sztori már ezerszer le lett játszva, mégis van benne valami kis friss. A zene viszont nagyon random volt néha.

Elég klisés a sztori, de pont ez benne a komfortos. Nem váltja meg a világot, de egy fárasztó nap után jól esik. A karakterek néha kicsit túl karikatúrák, de van pár jó poén.