Már megint nem férek a bőrödbe

Bevallom, amikor beültem a Már megint nem férek a bőrödbe vetítésére, először zsigerből felhördültem: tényleg folytatják? Aztán egy pillanat alatt beszippantott a nosztalgia és a jellegzetes testcsere-humor, ami húsz éve működött. És most? Újra működik. Annát és Tesst visszahozni nem csak marketingfogás volt: Jamie Lee Curtis játékossága és Lindsay Lohan érettebb, mégis szívhez szóló alakítása együtt egyszerre idézi vissza azt az ikonikus energiát, amit a 2000-es évek eleji első részben megszerettünk. A film nem akar nagyot mondani, de pontosan ezért szerethető – könnyed, szeretetteljes, generációk közti dinamikával operál, úgy, hogy közben nem tűnik erőltetettnek. Az igazi meglepetés azonban Julia Butters és Sophia Hammons alakítása: a Z generáció felbukkanásával a vicces családi káosz új szintre lép, mert ők tényleg együtt nőttek bele a szerepbe. A poénok javát nem sablonosan adják elő, hanem finoman szellőztetve, a nosztalgia sem nyom el mindent: helyén kezelik, de nem élnek vissza vele. Számomra ez a film egy bájos, mosolyt csaló múltidézés, ami közben felrajzol egy olyan családi képet, ami ma is, és mégis ismerős. Egy éjszakára újra tizenévesnek éreztem magam — és nem bánom egy pillanatig sem.

Szerintem a film egyik legerősebb pontja, hogy visszahozták a Curtis–Lohan párost, akikben még mindig ott a szikra, és a közös jeleneteik igazán élvezhetők. Bár a testcsere-szálat már milliószor elsütötték, továbbra is működik. Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy szükség volt-e erre a folytatásra? A válasz egyértelműen igen. Most a nosztalgiafaktor van igazán a középpontban. Könnyed, humoros történet, szuper régi és új karakterekkel. Tény, hogy a sztori nem feltétlenül eredeti, de mégis szerethető.

Egyik kedvenc guilty pleasure filmem lett. Nisha Ganatra rendezése meglepően színes és lendületes, és bár a sztori nem új, a vibe működik. Nem mély, de nem is akar az lenni.

Őszintén szólva, nem vártam sokat, de egész aranyos volt. A testcsere-sztori már ezerszer le lett játszva, mégis van benne valami kis friss. A zene viszont nagyon random volt néha.

Elég klisés a sztori, de pont ez benne a komfortos. Nem váltja meg a világot, de egy fárasztó nap után jól esik. A karakterek néha kicsit túl karikatúrák, de van pár jó poén.