Rólam

Bármi jöhet a régi klasszikusoktól az új vígjátékokig, a lényeg, hogy legyen meg az atmoszféra, ami magába tud szippanatni, és ott tart a stáblistáig.<

2026. 07. 29.
Nagyon adtam, hogy most kisebb léptékűnek érződött a történet, és nem akart mindenáron világot menteni. Néhol kicsit túl sok minden történik egyszerre, de összességében végig lekötött. A hangulata szerintem pont eltalálta azt, amitől Pókember Pókember.
Egyik kedvenc guilty pleasure filmem lett. Nisha Ganatra rendezése meglepően színes és lendületes, és bár a sztori nem új, a vibe működik. Nem mély, de nem is akar az lenni.
2025. 06. 24.
Az év egyik legédesebb független vígjátéka. Érződik, hogy nem mainstream blockbuster, hanem kreatívabb próbálkozás. A főszereplők között van kémia, a fantasy elemek pedig tényleg feldobják. Jó érzés volt lelépni a hétköznapokból.

78 Pásztorok  (2024)

2025. 06. 16.
A film egyfajta lassú meditáció: nem pörög, inkább hagyja, hogy elgondolkodj az egyszerű élet értékén. A szereplők arca mesél – a napszemcsés bőr, a kéz, ami megmarkolja a juhtarhát. Ez az a típusú alkotás, amit utána napokig emészt az ember.
2025. 02. 16.
Bár úgy érzem, hogy hozzám nem szólt annyira ez a film, másokat még meg tud szólítani. Szerintem mindenképp érdemes egy próbát tenni vele.
Dexter (2006)
A Hangya (2015)
Ellenségek (2017)
A vad banda (1969)