MethMan

Egyik kedvenc guilty pleasure filmem lett. Nisha Ganatra rendezése meglepően színes és lendületes, és bár a sztori nem új, a vibe működik. Nem mély, de nem is akar az lenni.

Az év egyik legédesebb független vígjátéka. Érződik, hogy nem mainstream blockbuster, hanem kreatívabb próbálkozás. A főszereplők között van kémia, a fantasy elemek pedig tényleg feldobják. Jó érzés volt lelépni a hétköznapokból.

A film egyfajta lassú meditáció: nem pörög, inkább hagyja, hogy elgondolkodj az egyszerű élet értékén. A szereplők arca mesél – a napszemcsés bőr, a kéz, ami megmarkolja a juhtarhát. Ez az a típusú alkotás, amit utána napokig emészt az ember.

Bár úgy érzem, hogy hozzám nem szólt annyira ez a film, másokat még meg tud szólítani. Szerintem mindenképp érdemes egy próbát tenni vele.

Kicsit tartottam ettől a filmtől, de szerencsére nem volt akkora művészi szenvelgés, mint amire számítottam, így egész tűrhető módon szórakoztam.

Ütős, de eléggé kaotikus és végeredményben a lezárás nem kielégítő. De láttam már rosszabbat is.

Érdekes detektívtörténet, jó karakterekkel, interakciókkal, sztorival és még sorolhatnám. Az okkult és a krimi keveredése jól működik. Aki szereti az animéket, ebben sem fog csalódni.

Hát, ööö... izé, elég átlagosnak mondanám. Semmi eredeti nem volt benne és ezt a sztorit már megcsinálták régebben jobban.

Talán a leginkább úgy tudnám jellemezni, hogy olyan semmilyen volt. Klisékkel telenyomva egy elég átlagos élmény volt. Nem volt nézhetetlen, de azért a legjobb vérfarkasos filmnek sem mondanám.

Az ilyen VOD-változatok gyakran nem tudják megragadni az eredeti lényegét, úgyhogy én inkább maradok az eredetinél. Tékás reboot, semmi több.

A lányommal mentünk el megnézni, alapvetően csak azért, hogy végigüljük, gyakorlatilag nulla elvárásom volt, így kellemesen is csalódtam. Szerintem egyszerűen lehet élvezni ezt a mesét.

Nem rossz, érdekes összefoglalója a témának, de nem igazán éreztem úgy, hogy bármi újdonságot felhozna.

Nagyon régi rajongóként, aki olvasta/olvassa a mangát, nyilvánvalóan nem éppen reális elvárásokkal álltam hozzá ehhez az adaptációhoz. Viszont meglepődve tapasztaltam, hogy nem szörnyű. De meg kell jegyeznem, nem is jó. Látszik, hogy sok munkát fektettek bele, de sajnos a CGI, a humor és még megannyi aspektusa az eredetinek nem jön át rendesen egy élőszereplős változatban. Ez talán nem is a Netflix hibája, egyszerűen a manga annyira sajátos, különleges, hogy lehetetlen jól adaptálni. Ezért is éreztem már a trailer bejelentésekor, hogy itt nagy gondok lesznek. De attól még egy őszinte és nem rossz próobálkozás.

Nekiálltam hát az új évadnak is és továbbra is ugyanaz a véleményem, mint az első után - ha nem olvastad a könyveket, ez egy élvezhető, minőségi fantasy-sorozat. Ha olvastad a könyveket, tudod, hogy a nyomába sem ér annak, ami lehetne.

Szórakoztató, a varázsa tulajdonképpen abban rejlik, hogy elég rövid ahhoz, hogy ne kelljen rajta nagyon elgondolkodni és elég pörgős ahhoz, hogy lefoglaljon arra a rövid időre. Kikapcsolódásnak elmegy.

Mindenképpen egy felkavaró filmalkotásnak mondanám, amit nem könnyű megemészteni, de egyszerűen látni kell.

Megvan ennek a sorozatnak a korosztálya, és célközönsége, igaz, nem biztos, hogy én vagyok az. Az ilyen családi szériáknál közül ennél azért volt igényesebb darab, először inkább nézzétek meg a trailert, abból elég jól kiderül, hogy mit is lehet várni tőle.

Azt mondja meg nekem valaki, hogy miért vállal be ilyen filmeket Bruce Willis? Nagyon kell neki a pénz? De mire? Én tényleg bírtam őt, de ez tényleg a tékák alsó polcainak színvonala. Inkább bele se kezdjetek!

Ezt nem láttam jönni - nagyon furcsán induló történet, ami aztán még furcsább lesz, de az ember egész egyszerűen látni akarja.

Történelmileg nem teljesen helytálló a film, de amúgy remekül sikerült. Nagyon vártam már egy ilyen színvonalú alkotást, úgyhogy nagyon örülök, hogy megkaptam.