Sergio Leone nevét mindenki ismeri a Dollár trilógia révén. Kétségtelen, hogy ezek a filmek a műfaj legendás remekei. A rendező teljesen nyilvánvalóan meghaladta a korát, olyan dolgokat ábrázol, amit még évtizedekkel később is csak a legszemérmetlenebb rendezők vállaltak be. A Pár dollárral többért nem csak újító, de egyben korszakalkotó film is.
tipikus európai hangulatú western, amiben a pozitív szereplők szépek és tiszták, a banditák pedig mocskosak és nevetségesek. átlagosnak ítélem, amit azért felemel Ennio Morrecone zenéje
Ami nekem nagyon furcsa volt, hogy a nagy titkolózások után nem jött el az a nagy katarzis élmény, talán azért mert mindez nem is olyan fontos, de azért is mert egyszerűen mert nem szól akkorát a széria.
Ha valakit nem is érdekel az egész film, nézze meg a nyitójelenetét, és ha az után sem érez kíváncsiságot, hagyja az egészet a fenébe. Nincs még egy hasonlóan erős kezdés, ami ilyen rövid idő alatt teremtene ennyire erős atmoszférát.
A Nincs bocsánat igazi western a javából, a zsáner legjobbjainak közreműködésével. Clint Eastwoodnak semmi sem áll olyan jól, mint a bőrcsizma és a pisztolytáska, Gene Hackman és Morgan Freeman is otthonosan mozog a kies pusztaságban és a porlepte utakon, a film pedig finoman és visszafogottan tárja fel egyre mélyebben főhőseink indítékait és tettük okait. Megfontolt, de feszült film, aminek már az elején tudjuk, hogy a pisztolyoknak el kell sülnie.
Egy tipikus alapfelállású akció komédia épp annyi frissességgel, ami valamivel a középmezőny fölé helyezi. Teljesen rendben volt, persze ha a megfelelő elvárások mentén értékeljük.
A Fékezhetetlen egy érdekes családi dráma egy olyan korról, amikor nagyon nem volt mindegy, hogy vívja ki magának az ember a tiszteletet - az más kérdés, hogy a sztori vagy a karakterek mennyire hitelesek, mert sosem jártam a szesztilalom idején Amerikában. A hangulat viszont valamennyire átjön, és mindegyik főszereplő kitesz magárt, még Shia LaBeouf is, akiből azért nem sokat néztem ki. Jessica Chastainnek pedig kifejezetten jól áll a romlott nő-imidzs.
Nagyon szép filmballada egy ellentmondásos alakról, akire a nép hősként, a hatóságok pedig terroristaként tekintettek. A néző természetesen igen könnyen tud azonosulni Jesse James-szel, mert hát mégiscsak Brad Pitt játssza... A Jesse James meggyilkolása tehát egy kicsit lassú, visszafogott és melankolikus film az elkerülhetetlen végről, amit nem azért izgulunk végig, mert nem tudjuk, mi fog történni, hanem épp azért, mert nem akarjuk, hogy megtörténjen.
Nagyon jó színészeket szedtek össze erre az egyébként számomra nem túl meggyőző filmre. Bírom őket, de itt még valahogy az ő jelenlétük sem segített szerintem. Gyenge volt.
Ez egy igazi western, úgy ahogy azt kell. Bár valójában a cselekmény már nem is az igazi vadnyugaton játszódik, azért atmoszférájában ott van a film. George P. Cosmatos igényes rendezésében elevenedik meg előttünk Earp és Holliday, a két legendás alak karaktere. Val Kilmer és Kurt Russel is remekül illettek a szerepbe. Nem nevezhető hibátlannak ez a western, de már majdnem az.
Túlsarkított karakterek, James Bond kütyük és robotok, mindez egy olyan vadnyugaton, amely soha nem létezett. A film látványos, izgalmas, de valahogy még sem lett igazán jó. A látványos jelenetekben zavaró, és tulajdonképpen az egész filmben számomra zavaró volt, hogy nem bírtam azonosulni a világgal, amelyben a film játszódik.
Szerintem ez egy teljesen korrekt módon összerakott akciófilm. Jó a sztorija, a látvány is egész normálisan ki van dolgozva, a történetvezetés is jól fel van építve, néhol még izgultam is. Mondjuk a főszereplővel annyira nem sikerült azonosulni, hiába, Jet Li azért nem egy annyira jó színész, mint amennyire jó bunyós.
63 Két test egy lélek (1988)