Már megint nem férek a bőrödbe

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Végig izgalmas, laza és szórakoztató folytatást kaptunk, ami összességében méltó folytatása az eredetinek. Simán tartja a szintet, annyi különbséggel, hogy itt négyen cseréltek lelket, ami még nyakatekertebbé teszi a filmet sok helyen. De tényleg, könnyű pár alkalommal eltéveszteni, hogy ott átmenetileg ki kicsoda, még ha nagyon figyelsz is. Ezúttal varázslás/jóslás miatt történt, és ahhoz, hogy visszaálljon minden, jobban meg kellett érteniük magukat, és teljesen kijönniük egymással. Különös kalandjuk során rengetegszer majdnem lelepleződnek, itt nem csak annyiból áll az egész, hogy egymás szemszögéből is megismerhetik az életüket. Látványos film volt, jó volt a zene is, telerakták sok izgalmas jelenettel, és nagyon nem spóroltak a vicces beszólásokkal sem. Már ahhoz leleményesnek kell lenni, hogy a mindennapokban takargassák valódi személyiségüket. Hát, a cím fordításával kicsit sem vagyok ugyan elégedett, de tény, hogy nagyon én sem fértem a bőrömbe a röhögéstől. Mindenesetre továbbra is az eredeti verzió a kedvencem e három film közül, de ez sem volt rossz. 10/8

A "Már megint nem férek a bőrödbe" tipikusan az a film, ami megpróbál rájátszani a nosztalgiára, több-kevesebb sikerrel. Az alapsztori, hogy valaki újra más testében találja magát, most sem vesztett a varázsából, de a poénok egy része kicsit kiszámítható lett. Ami működik, az a tempó: a film pörgős, nem ül le, és a színészek is láthatóan élvezik, amit csinálnak. Főleg a főszereplő kettős hozza jól a karaktercserés jeleneteket, mintha tényleg két külön ember lenne ugyanabban a testben. Viszont néha túltolják a humort, és az érzelmesebb részek kicsit erőltetettnek hatnak. A tanulság, hogy mennyire fontos belelátni a másik életébe, ugyan szép, de nem újdonság, számomra unalmas volt már. Összességében ez egy könnyed, szórakoztató film, amit nem kell túl komolyan venni. Jó kikapcsolódás egy fárasztó nap után, de nem biztos, hogy klasszikussá válik. Az első részhez képest kicsit kevésbé friss, de még mindig szerethető. Ha valaki szereti a testcserés vígjátékokat, vagy csak nosztalgiázni szeretne, annak érdemes megnéznie. Én csalódtam egy kicsit.

Bevallom, sokkal jobbra számítottam, de azért nem bántam meg, hogy megnéztem. Jó volt újra látni a szereplőket, és alig vártam, hogy újra hallhassam a Pink Slipet! Jake karakterét szerintem nagyon méltatlanul kezelték, többet érdemelt volna. Összessé... Többgében ugyanazokat a témákat járja körül, mint az előző rész: család, szerelem, kompromisszumok, és itt-ott vicces is volt, de mégsem nézném újra egyhamar.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A 2003-as Nem férek a bőrödbe film nagy sikereket ért el anno. Lindsay Lohan akkoriban szárnyalt a szerepeivel, legsikeresebb éveinek egyik darabja volt ez. Most több, mint 20 év után készült folytatás a filmhez, ami várhatóan most is bőven megtérül majd a készítőinek. Bár a testcserés téma az utóbbi években már számos film középpontja lett, ez a film bebizonyítja, hogy lehet még érdekesen előadni. A cselekmény nagyon hasonló szálon fut az elsőhöz képest. Itt Lindsay az, aki az anyuka és a napokban férjhez megy, és az ő lánya az, aki tiniként nem tudja elfogadni a változást, hogy egy idegen országba költözzenek az új hódoló miatt. Most négyen cserélnek szerepet, az anya lánya kapcsolat mellett a két tinilány kapcsolatát is meg kell oldani a testcsere során. Megjelenik a volt barát is, Jake, azaz Chad Michael Murray, aki mostanában számos romantikus vígjáték főszereplője. Nagyon vicces jelenete van, amikor Anna testében a lánya próbál tetszeni neki, annyira nevettem, hogy alig kaptam levegőt. Számomra már ezért megérte megnézni. Jamie Lee Curtis pedig egyszerűen csodálatosan hozza most is az öreg testben rekedt tinilányt. Akinek anno tetszett az első rész, most sem fog csalódni, de szerintem a mai fiatalok is nyugodtan megnézhetik, még az sem gond, ha az első részt nem láttuk, anélkül is van értelme.

A Disney előszeretettel húz elő régi sikerfilmeket, hogy elkészítse sok évvel később a folytatásukat. Így volt például pár éve a Bűbáj című filmmel is. Az első részre mindig nagy örömmel emlékszem, bájos, aranyos volt, és bármikor jó szívvel újranézem, a folytatás ennek ellenére elég felejthető darab volt, egy dalra sem emlékszem belőle, meg igazából a sztorijára sem. Lényeg a lényeg, nagyon megörültem, amikor bejelentették, hogy elkészül gyerekkorom egyik kedvenc filmjének a folytatása, bár kicsit aggódtam, hogy ez a film is a fentebb említett film sorsára jut. Négyes testcsere, elég keszekuszának tűnhet már az előzetesben is, de szerencsére nagyon jól működik még mindig a kémia Lindsay Lohan és Jamie Lee Curtis között. Valljuk be, már nagyon hiányzott egy jó Lindsay Lohan-film (az elmúlt években Netflix-filmekben feltűnt, bár ezek a filmek felejthetőek voltak). A két új testcserejelölt fiatal lány között is megvan az összhang, jól összehozták ezt a dupla testcserét az írók. A cselekmény folyamatosan pörög, a poénok záporoznak (rég ültem így vígjátékon moziban, hogy mindenki jó hangosan nevetett szinte az egész film alatt), az első részből pedig szinte mindenki visszatért, ha csak egy kis szerep kedvéért is. Köszönöm az élményt, még több ilyen folytatást! :)

Eleinte kissé fenntartással álltam a filmhez. Be kell vallanom, eltartott egy ideig, amíg igazán beindult a történet, de onnantól teljesen magával ragadott a sztori és a poénok. Az elején erősen kell koncentrálni, hogy kiderüljön ki kivel cserélődött, némi káoszt éreztem, de hamar meg lehet szokni, és érteni azt, hogy ki-kicsoda. A film nyilván nem ugyanaz, mint az első rész. Egyrészt az első témája sokkal közelebb állt és inspirálóbb volt mindenki számára – hiszen mindannyian eljátszottunk már a gondolattal, hogy egyszer szerepet cserélünk a lányunkkal vagy az anyánkkal, hogy jobban megértsük egymást. Másrészt ez már egy folytatás, és óhatatlanul is ott lebeg az összehasonlítás az előddel, ami igazi gyöngyszem volt. Ennek ellenére a varázs most is működik, hála Jamie Lee Curtis (fantasztikus színésznő) és Lindsay Lohan remek párosának. A film során rengeteget nevettem, és végig remekül szórakoztam.

Nekem nem lett az év filmje, de azért nem bántam meg, hogy megnéztem. Voltak benne jó poénok és pár kedves pillanat, de néha kicsit lassúnak éreztem a történetet. A szereplők rendben voltak, bár nem mindenkinek fogott meg a játéka. Összességében egy ... Többátlagos film, ami egyszeri kikapcsolódásnak teljesen jó, de nem hiszem, hogy újra elővenném. 7/10

Ha tetszett az első (Nem férek a bőrödbe, 2003), akkor valószínűleg ez a film is tetszeni fog. Ritka, hogy olyan folytatást készítsenek, ami ennyire jó lesz. Végig kell küzdeni ugyan az első 30 percet, de utána az egész szórakoztató. Először is túl kell esni a pokoli tinédzsernyafogáson. De ha már túljutottunk ezen, bőven van min nevetni; Jamie Lee Curtis csodás, ragyogó alakítást nyújt, ő egy legenda. És az is nagyon jó, hogy visszatért Lindsay Lohan. Igazán ütős páros ismét, elképesztőek. És az eredeti szereposztást is olyan jó volt látni. A viccek vagy az öregségről szólnak, például a ráncokról, a térdfájásról, vagy arról, hogy az öregeknek mindig pisilniük kell. Cserébe az öregek fiatal testükben megélik a legyőzhetetlenség őrületét.

Bevallom, amikor beültem a Már megint nem férek a bőrödbe vetítésére, először zsigerből felhördültem: tényleg folytatják? Aztán egy pillanat alatt beszippantott a nosztalgia és a jellegzetes testcsere-humor, ami húsz éve működött. És most? Újra működik. Annát és Tesst visszahozni nem csak marketingfogás volt: Jamie Lee Curtis játékossága és Lindsay Lohan érettebb, mégis szívhez szóló alakítása együtt egyszerre idézi vissza azt az ikonikus energiát, amit a 2000-es évek eleji első részben megszerettünk. A film nem akar nagyot mondani, de pontosan ezért szerethető – könnyed, szeretetteljes, generációk közti dinamikával operál, úgy, hogy közben nem tűnik erőltetettnek. Az igazi meglepetés azonban Julia Butters és Sophia Hammons alakítása: a Z generáció felbukkanásával a vicces családi káosz új szintre lép, mert ők tényleg együtt nőttek bele a szerepbe. A poénok javát nem sablonosan adják elő, hanem finoman szellőztetve, a nosztalgia sem nyom el mindent: helyén kezelik, de nem élnek vissza vele. Számomra ez a film egy bájos, mosolyt csaló múltidézés, ami közben felrajzol egy olyan családi képet, ami ma is, és mégis ismerős. Egy éjszakára újra tizenévesnek éreztem magam — és nem bánom egy pillanatig sem.

Szerintem a film egyik legerősebb pontja, hogy visszahozták a Curtis–Lohan párost, akikben még mindig ott a szikra, és a közös jeleneteik igazán élvezhetők. Bár a testcsere-szálat már milliószor elsütötték, továbbra is működik. Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy szükség volt-e erre a folytatásra? A válasz egyértelműen igen. Most a nosztalgiafaktor van igazán a középpontban. Könnyed, humoros történet, szuper régi és új karakterekkel. Tény, hogy a sztori nem feltétlenül eredeti, de mégis szerethető.

Egyik kedvenc guilty pleasure filmem lett. Nisha Ganatra rendezése meglepően színes és lendületes, és bár a sztori nem új, a vibe működik. Nem mély, de nem is akar az lenni.

Őszintén szólva, nem vártam sokat, de egész aranyos volt. A testcsere-sztori már ezerszer le lett játszva, mégis van benne valami kis friss. A zene viszont nagyon random volt néha.

Elég klisés a sztori, de pont ez benne a komfortos. Nem váltja meg a világot, de egy fárasztó nap után jól esik. A karakterek néha kicsit túl karikatúrák, de van pár jó poén.