Phalanx

Kicsit olyan érzésem volt, hogy „ok, megint ugyanaz”, de azért élveztem. Az eredeti Lovasok visszatérése jó kis nosztalgia, de a fiatalok betársulása már jelzi, hogy a franchise akar valami új irányt. Rosamund Pike gonosz karaktere kifejezetten menő, és Fleischer tudja, hogy mikor kell lazább poént dobni, mikor meg komolyabb fordulatot. Nem simán popcornfilm, van benne érzelem is.

Az alapötlet zseniális: egy csapat ember elmegy a világ végére, utópiát építenének, aztán jön a káosz, és milyen jól hangzik, de a film sajnos időnként erőltetett és túljátszott. A látvány jó, a színészek rendben, de valahol az egész túl sokáig húzza azokat az apró drámákat, amiknek nem mindig van tétje. A rendezői megszokott precizitás most kevésnek tűnik

Ez a film kb. olyan, mintha összemixelnél egy tarantinós beszélgetést egy poszt-apokaliptikus drámával, aztán hozzádobnál egy csipet szürrealizmust. Furán működik, de működik. Mondjuk néha túltolta magát.

Őszintén szólva, nem vártam sokat, de egész aranyos volt. A testcsere-sztori már ezerszer le lett játszva, mégis van benne valami kis friss. A zene viszont nagyon random volt néha.

Szép, de valahogy lapos volt a történetív. Jól néz ki, aranyos karakterek, de hiányzott az a plusz csavar, amitől tényleg emlékezetes marad. Ha valaki könnyed, ‘itt van Párizs’ hangulatra vágyik, tökéletes.