Az istenek a fejükre estek (1980)

A Sivatagi Show rendezőjének vígjátéka. A délafrikai származású Jamie Uys helyi színészekkel dolgozott, és ez nagyon jót tett a filmnek. A hangulata, a zene és a gyorsított részek miatt emlékeztet a némafilmekre. A főszereplő ügyetlenkedése elképesztő bravúr, ilyet Pierre Richard-tól láttam utoljára. Egyben társadalomkritika is, finom humorral átadva.

Gyerekkorom egyik kedvenc filmje, akár hányszor odakapcsolok leragadok rajta. Nagyon szórakoztató alkotás, ha még nem láttad, feltétlenül érdemes pótolni.

Aranyosak a busmanok, de nekem ez a film rettenetesen lapos és élettelen volt. A színészek iszonyatosan rosszak, és a rendezés bénasága már-már bosszantó. Egy pár humorosabb jelenet, de nagyjából ennyi.

Nem túlzás kultikusnak mondani ezt a filmet, annyira eredeti és annyira aranyos a busmanok világa, akiknek a vagyon és az irigység gondolata ismeretlen volt, és mindezt egy kólás üveg megváltoztatta. Tökéletesen bemutatta, hogy az ilyen elszigetelten... több» élő embereknek semmi szükség a civilizáció legkisebb darabkájára sem. Külön említésre méltó a film eleji, a modern embert dokumentumfilmként bemutató jelenet és narráció.

Én rám ez a film nagyon nagy hatással volt és ilyen téren bárkinek ajánlom is. Könnyűszerrel bele tudom élni magam mások helyzetébe így ez a film is nagy hatással volt az érzelmeimre.

Nagyon vicces maga a történet és a szereplők is egyaránt. A kis busmanok szerethetőek és aranyosak. Érdekes, hogy náluk teljesen más az értékrend. Míg nálunk a pénz a legfontosabb, addig náluk a nyugalom, a vidámság és hogy együtt legyenek. Itt színé... több»szetről beszélni az ő részükről nem érdeme, hiszen nekik önmagukat kellett adni. Rengetegszer láttam már és még fogom is remélhetőleg.

Nem szeretem, mert erőltetett és unalmas számomra. Sokan szeretik, de engem nem nyert meg magának ez a film sem, mindenesetre egy filmélménnyel mindenképpen gazdagodtam talán...