Családi terápia

Igazi francia film, a szokásos Clavier-alakítással. Egy esti laza kikapcsolódáshoz éppen megfelel.

Christian Clavier miatt döntöttem úgy, hogy megnézem ezt a francia vígjátékot a moziban, és mert az alaptörténet érdekesnek, viccesnek tűnt. A sztori középpontjában egy párizsi pszichiáter áll: Olivier, őt alakítja Christian Clavier. Az egyik páciens... Többe, Damien, kezelhetetlen beteg, akivel nem boldogul. A fiatal férfi ugyanis ezernyi fóbiában szenved, és maga egy tragédia. A kezelések így félbemaradnak, ám egy év múlva Damien felbukkan, amikor a pszichiáter lánya bemutatja mint vőlegényét. Olivier (a pszichiáter) kiakad, és elhatározza, hogy Damien fóbiáit kihasználva szétválasztja a fiatalokat. A viccesnek szánt helyzetek azonban vérszegények, a nevetősnek szánt poénok nagyon gyengék, és még az alakítások sem mentik meg a végeredményt. Az egész nagyon harmadvonalbeli, Christian Clavier ide vagy oda. Igazából nem éri meg egy mozijegy árát, és én is csinálhattam volna valami értelmesebbet abban a 91 percben, amit a moziban ücsörögtem. Viszont mondjuk nem jöttem ki róla (mint például a Barbie-ról), és már az is valami, így 3 csillagot mondanék.

A moziból kijövet egyetlen igazán jó poént sem tudtam felidézni sajnos a Családi terápiából, ami elég jól leírja ezt a filmet. Christian Clavier ugyan nagy nevettető, de ebben a vígjátékban sajnos még az ő tehetsége is elveszik. Pedig az alapszitu vi... Többcces lenne: adott egy pszichiáter, aki 5 évig kezel egy fiatalembert eredménytelenül. Damien továbbra is ezernyi fóbiában szenved (többek között madárfóbiában és klausztrofóbiában). Így félbemaradnak a foglalkozások, ám egy évvel később Damien újra felbukkan mint a pszichológus lányának választottja. Ezzel beindulnak a vicces helyzetek, mert Olivier (a pszichomókus) mindent elkövet, hogy szétválassza a fiatalokat. Nem akar családjába egy olyan embert, aki ennyire problémás. Ám mesterkedései dacára a pár együtt marad, és végül ő maga is megbékél a fiúval. Körülbelül ennyi a sztori lényege. Kevés az igazán vicces jelenet, így az egész közepes színvonalú marad mindvégig. A magam részéről nem tudok 3 csillagnál többet adni rá, de hajrá a mozikba, hátha másnak jobban bejön.

Könnyed, szórakoztató film kerekedett belőle. Nehezen indul, nehezen folytatódik, de igazi önfeledt kikapcsolódást nyújt. Aki egy kis nevetésre vágyik némi bugyuta köntösben, ne habozzon. Arnaud Lemort húzott egy merészet, mikor a helyszínt a Genfi-t... Teljes kritika

Az mondanám, hogy egészen könnyed szórakozást nyújt, különösen Christian Clavier és Baptiste Lecaplain közötti kapcsolat miatt. Clavier ismét remekel, ráadásul ez a sztori tele van némi fordulattal is.

Bár a film szórakoztató pillanatokat is tud nyújtani, a cselekmény számomra túlságosan kiszámítható és sokszor klisés. Egyes jelenetek, mint például a sirályos, határozottan gyengére sikerült, és a poéniok is néhol laposak.