Kaleidoszkóp (2023)

Ha kedveled a jó erős csavarral megáldott sorozatokat, akkor ez neked való. A szereplők megkedvelhetőek, azonosulni tudsz velük. A történet bármely pontjáról indíthatsz, érteni fogod a lényeget. Mindenképp ajánlott!

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Átlagos film, átlagos történet a végén egy leheletnyi csavarral. Persze, drukkolsz a csapatnak, hogy sikerüljön. Sőt, titkon reménykedsz is abban, hogy az Ocean-típusú tolvajsorozat a végén happy enddel végződik. Aztán mindenki boldogan él, míg meg n... több»em hal. A történet közepén sajnos egyértelművé válik, hogy ki vitte el a pénzt, innentől már csak az tartotta fent az érdeklődésemet, hogy vajon ki, ki által, miért és hogyan halt meg stb. De ahhoz, hogy megtudd, mi lesz a vége, meg kell, hogy nézd. Egyszer megnézhető, de nem gondolom, hogy mély élménynyomot hagy a sorozat. Szóval filmre fel, és jó szórakozást!

A Kaleidoszkóp egy kifejezetten bátor és izgalmas próbálkozás, ami kísérleti mivolta miatt mindenképp megéri a figyelmet. A készítők minden epizódot egy színről neveztek el, és a felvezetőben el is mondják, hogy a néző olyan sorrendben nézheti az epizódokat, amilyenben akarja, mindenképp értelemet nyer a széria. A nyolc epizód nyolc különböző időben játszódik, van, amelyik 25 évvel a rablás előtt, van olyan, amelyik rögtön a bűntény másnapján, de olyan is akad, ami hónapokkal utána. Ezért ugyan nehéz az elején követni, hogy ki kicsoda és pontosan mi is történik, de az, hogy nem lineárisan követik egymást a részek, ötletes megoldás, és meg lehet kedvelni. Annyi azonban biztos, hogy az utolsó részt mégis érdemes utoljára nézni, mert csak ott áll össze a kép a bankrablás teljes megvalósítását követően. Szóval érdekes egy próbálkozás ez, és látszólag csak egy átlagos bankrablós szériával van dolgunk, az előbb leírtak miatt azonban én koránt sem így éreztem.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Nem az a baj, hogy ráülnek a „heist hullámra”, hanem az, hogy nem tudják meglovagolni. Folyamatosan alámerülnek, lesiklanak a hullámról. Csak annyi nem elég egy jó sorozathoz, hogy rablásról szól. Az sem elég, ha beharangozzák, hogy egy piszok nagy rablást láthatunk majd. De a legnagyobb parasztvakítás, hogy a sorozat – az utolsó epizód kivételével – bármilyen sorrendben nézhető és érthető. A színészi játékot nem elemezném, mert egyrészt nem vagyok kritikus (dehogynem, mind azok vagyunk – nem kell séfnek lennem, hogy érezzem, büdös a hús!), másrészt kritikán aluli. A drámai vonal lapos és érdektelen, a rablás előkészülete unalmas. Nem egy dolog felett lazán átsiklanak, egyszerűen „megoldják”, nem magyarázzák meg, hogyan. A szedett-vedett banda már lerágott csont. Ami a keménykedő, a szabályokat felrúgó bandatagot illeti, egy profi rablásnál rég kiteszik, de leginkább kivégzik. A vezető játéka volt a leghitványabb, hogy az arcberendezését ne is firtassam. Pláne a „megfiatalítottat”. A színek használatának semmi értelme nem volt, legfeljebb a Kutyaszorítóban című klasszikusból lopni, hiszen mindenkit névvel ismertünk. Picit ambivalensnek hathat, ha azt mondom, hogy unalmas volt és vártam a végét, miközben az érthetőség miatt ráfért volna még 2-3 rész. Egy gyenge, összecsapott, mégis elhúzott történet. Nem ajánlom!

Egy vérlázítóan gyenge történet, egy világra szóló bullshittel eladva.

Nagyon egyedi a koncepció, rendkívül kíváncsi voltam, mi sül ki belőle. Végül kaptam egy fájóan átlagos rablós mozit... lehetett volna rosszabb is, de ez itt egy elpocsékolt lehetőség.

Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki ettől a formátumtól és ötlettől többet várt, különösen, amikor kiderült, hogy Giancarlo Esposito alakítja a főszerepet (mondjuk nem rajta múlt). Nem is érdemes ezt túlságosan ragozni, nagyon átlagos, az una... több»lomig ismert sablonokkal operáló széria lett, amihez semmit nem tett hozzá, hogy bármilyen sorrendben nézhető. Ha ez most kimarad, nem veszítesz semmit...