Kaleidoszkóp

Szerintem jobb a sorozat annál, mint amilyen értékelést itt kapott. A fő történet egy rablásról szól, de a mellékszálak a főszereplő életét mutatják be. Láthatjuk, hogy hogyan jutott el idáig. A részek nem időrendben vannak sorrendben, amikor minden részt megnézünk, akkor áll össze teljesen a kép, minden a helyére kerül. Igazából vannak benne megkérdőjelezhető részletek. A főszereplőt sem tartom a szerephez illőnek, választhattak volna mást helyette. A részek színekről vannak elnevezve, és a kaleidoszkóp címet kapta a sorozat, azaz úgy forgathatjuk a színeket, ahogyan akarjuk, úgy nézzük a részeket, ahogyan szeretnénk, minden sorrend más képet ad ki. Amilyen izgalmasnak tűnik ez, a sorozat annyira nem tudja ezt hozni. Miután végignéztük a részeket, talán arra kapunk kedvet, hogy időrendi sorrendben is megnézzük, de hogy összevissza, arra nem hiszem. A csavart én nem tartom annyira frappánsnak, már az elején tudtam, hogy ki a felelős a dolgokért. Maradtak bennem kérdőjelek is, pár dolog, amire nem válaszolnak kellőképpen. Egyszer nézhető.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Átlagos film, átlagos történet a végén egy leheletnyi csavarral. Persze, drukkolsz a csapatnak, hogy sikerüljön. Sőt, titkon reménykedsz is abban, hogy az Ocean-típusú tolvajsorozat a végén happy enddel végződik. Aztán mindenki boldogan él, míg meg n... Többem hal. A történet közepén sajnos egyértelművé válik, hogy ki vitte el a pénzt, innentől már csak az tartotta fent az érdeklődésemet, hogy vajon ki, ki által, miért és hogyan halt meg stb. De ahhoz, hogy megtudd, mi lesz a vége, meg kell, hogy nézd. Egyszer megnézhető, de nem gondolom, hogy mély élménynyomot hagy a sorozat. Szóval filmre fel, és jó szórakozást!

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Nem az a baj, hogy ráülnek a „heist hullámra”, hanem az, hogy nem tudják meglovagolni. Folyamatosan alámerülnek, lesiklanak a hullámról. Csak annyi nem elég egy jó sorozathoz, hogy rablásról szól. Az sem elég, ha beharangozzák, hogy egy piszok nagy rablást láthatunk majd. De a legnagyobb parasztvakítás, hogy a sorozat – az utolsó epizód kivételével – bármilyen sorrendben nézhető és érthető. A színészi játékot nem elemezném, mert egyrészt nem vagyok kritikus (dehogynem, mind azok vagyunk – nem kell séfnek lennem, hogy érezzem, büdös a hús!), másrészt kritikán aluli. A drámai vonal lapos és érdektelen, a rablás előkészülete unalmas. Nem egy dolog felett lazán átsiklanak, egyszerűen „megoldják”, nem magyarázzák meg, hogyan. A szedett-vedett banda már lerágott csont. Ami a keménykedő, a szabályokat felrúgó bandatagot illeti, egy profi rablásnál rég kiteszik, de leginkább kivégzik. A vezető játéka volt a leghitványabb, hogy az arcberendezését ne is firtassam. Pláne a „megfiatalítottat”. A színek használatának semmi értelme nem volt, legfeljebb a Kutyaszorítóban című klasszikusból lopni, hiszen mindenkit névvel ismertünk. Picit ambivalensnek hathat, ha azt mondom, hogy unalmas volt és vártam a végét, miközben az érthetőség miatt ráfért volna még 2-3 rész. Egy gyenge, összecsapott, mégis elhúzott történet. Nem ajánlom!

A Kaleidoszkóp egy kifejezetten bátor és izgalmas próbálkozás, ami kísérleti mivolta miatt mindenképp megéri a figyelmet. A készítők minden epizódot egy színről neveztek el, és a felvezetőben el is mondják, hogy a néző olyan sorrendben nézheti az epizódokat, amilyenben akarja, mindenképp értelemet nyer a széria. A nyolc epizód nyolc különböző időben játszódik, van, amelyik 25 évvel a rablás előtt, van olyan, amelyik rögtön a bűntény másnapján, de olyan is akad, ami hónapokkal utána. Ezért ugyan nehéz az elején követni, hogy ki kicsoda és pontosan mi is történik, de az, hogy nem lineárisan követik egymást a részek, ötletes megoldás, és meg lehet kedvelni. Annyi azonban biztos, hogy az utolsó részt mégis érdemes utoljára nézni, mert csak ott áll össze a kép a bankrablás teljes megvalósítását követően. Szóval érdekes egy próbálkozás ez, és látszólag csak egy átlagos bankrablós szériával van dolgunk, az előbb leírtak miatt azonban én koránt sem így éreztem.