Majdnem terhes

Elég gyenge, klisé és kiszámítható, de volt benne pár jó poén és jó pillanat. Ha nem akarunk semmin gondolkozni, és csak úgy menjen valami a háttérben, arra teljesen jó.

Én jót nevettem a vicceken. Sokszor viszont unalmas volt. Amy arcától nem tudtam elvonatkoztatni, ahogy a paliétól sem.

Iratrendezgetés közben ment a háttérben. Még úgy is borzalmasan fájt. Rettentően erőltetett és szörnyen beteg. Én szégyelltem Amy helyett magam kb.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Amúgy sem számítottam egy hű de jó filmre, de amikor megláttam a film elején a Happy Madison feliratot, már tudtam, hogy itt Adam Sandler-féle agyatlan humorú poénokat fogok kapni. Már az elején is kissé kétes a történet. Nekem ne mondja meg senki, hogy 4 év alatt ennyire nem ismeri ki az ember a párját, hogy azt várja, hogy megkéri a kezét, közben meg édeshármast szeretne. Ezek a filmek olyan egysíkúak. A főszereplő kitalál valami nagy hazugságot – esetünkben azt, hogy terhes –, amivel egyre nagyobb kalamajkába keveredik, és persze a végén lebukik, majd bocsánatot kér, és persze megbocsátanak neki, és happy end. Ezeket a tanárszerepeket sem értem. Mindig van egy kettyós tanár, aki nagyon fura, nálunk az ilyennel senki sem állna szóba. Megnéztem a filmet, egynek elmegy, bár jobb lenne bojkottálni az ilyeneket, mert mindenki megnézi, ezzel bátorítva őket, hogy gyártsanak még ilyeneket. Amúgy Amy Schumert én sem kedvelem, pedig szegény, nem tudom, hogy miért ilyen unszimpatikus mindenkinek, bár a szerepei is elég hasonlóak.