A vendégek (2017)

Érdekes koncepcióval dolgozik a film, nem állítom, hogy unatkoztam volna, mindenesetre azért egy rendhagyó, és inkább szűk rétegnek szóló produkcióról van szó. A fekete-fehér képi világ azért ne riasszon el senki. Érdemes megnézni a trailert, és ha felkeltei az érdeklődéseteket, nem fogtok csalódni a teljes filmen sem.

A film rövid játékideje alatt végig az volt az érzésem, hogy panoptikumi figurák fura és meghökkentő dialógusaival traktál a rendezőnő, Sally Potter. A leszbikus, Jinny, és a drogfüggő Tom kivételével a kevés szereplő mindegyike a hatvan és a halál között vegetál, ennyi hervadó öregasszonyt és aggastyán férfit egy filmben szerepeltetni erős túlzás. Bill (az irtózatosan lefogyott Timothy Spall szerepe – lehet, hogy az életben is gyógyíthatatlan betegségben szenved?) esetében érthető a teljes letargia. A többiek azonban amiatt keseregnek, hogy megcsalták őket. A többször elrejtett és megtalált pisztoly – ahogy a színpadon látható fegyvernek is „illik” -, a végén eldördül. Amennyiben nem derül ki a véleményemből; nem tetszett a film, de mert vajból van a szívem, adok rá három csillagot.

Nagyon szeretem a kamaradrámákat, így mindenképpen kíváncsi voltam rá. Egy-két jeleneten tudtam mosolyogni és érdekesnek találtam, de valami mégis hiányzott belőle. A színészi alakítások pedig helyén voltak, egy 4-es.

Hát ennél a filmnél azt érzem, hogy nem vált volna a kárára, ha színes maradt volna. Lehet, hogy csak én godnolom, de ez a fekete-fehér képi világ manapság nagyon kevés film esetében indokolt, és bár értem a helyét, túlságosan beszűkíti nekem a teret, amiben rá tudok nézni (nem tudom, érthető-e, amit mondani akarok). Mindenesetre Cilian Murphy nálam nagy kedvenc, így nem volt kérdés, hogy adok egy esélyt a filmnek.

Engem sajnos nagyon untatott. Értem én a drámát, meg a feszültséget, de egy filmtől én azért nagyobb lendületet várok el. Persze lehet, hogy csak nem az én ízlésem, akkor mea culpa, de az Elit játszma ezerszer jobban bejött, pedig az sem egy akciófilm.