Kojot (2017)

Egyre színvonalasabb magyar filmek készülnek mostanában. Igazi minőségi film!! Rettentően részletes és pontos. Ez a film attól olyan jó hogy teljes mértékben "valóságszagú". Nincsenek benne túlzások, túl játszott szerepek ez egy az egyben a 100% Real. Magyarország jelenkori társadalomkritikája is lehetne. Már a film elején is egy részletes bemutatót kapunk egy átlagos minden napról. Közúti dugók, kötekedő motoros, szegénység stb. A film végig egy érzelmi sokkban feszültségben tart minket nézőket. Akinek nem tetszett a film az nem értette meg hogy valójában miről is szólt. Ne csak nézzünk hanem lássunk is! A film színvonalát emeli még maga a történet ami valljuk be bármelyikünkkel megtörténhetne. A főszereplő hihetetlen karakterfejlődésen megy keresztül. Szépen fokozatosan gyülemlik benne a harag a düh és láthatjuk hogy a visszahúzódó félénk ember hogyan válik határozottá és legyőzhetetlenné. A színészek játéka kiváló. A filmnek van egy hangulata. A vidéki esküvő, a helyi kocsma, a táj mind mind olyan elemek amelyek emelik a film hitelességét. Amit mindenképpen kiemelnék hogy a zenei effektek, teljes mértékben az adott jelenet érzelmi hullámához kapcsolódnak. Ez által még nagyobb feszültségben tartott a film. Számomra nagyon nagy pozitívum volt az egész és nagyon örülök neki hogy ez egy magyar film. Büszke vagyok rá mert nagyon jól sikerült! Határozottan ajánlom, érdemes megnézni.

Számítottam arra, hogy ez a film ilyen lesz de ez nem volt kedvelhető. Nem tetszett a történet, eléggé sablonszerű, a színészek is nagyon korlátoltak lettek. Túl sok volt a negatív ebben.

Nagyon, nagyon, nagyon sajnálom, hogy nem azt adta ez a film, amit vártam tőle, mert nagyon kíváncsi voltam már rá, de valahogy mégsem tudtam magam átadni a "flow"-nak, hiába próbálkoztam... Sőt inkább kényelmetlenül éreztem magam, mert egyetlen szereplő sem fogott meg, a főszereplő pedig egyenesen ellenszenves volt, ami miatt nem tudtam átérezni azt a fajta igazságtalanságot, ami vele történt. Hiteltelennek érzem a "főhőst" abból a szempontból, hogy egyszerre akar a családi örökséghez foggal-körömmel ragaszkodni, miközben a (még élő) családját és a szeretteit tökéletesen semmibe veszi... Ez így nekem egy egyszerű férfias kakaskodás volt a filmvásznon, illetve a "kinek nagyobb" tipikus esete, ami a világon semmire nem vezet, nem mutat meg értékeket, csak a puszta egymásnak feszülést a semmiért... Valahogy nem a "jó és a rossz" harcát éreztem a sztoriban, hanem, hogy azt akarja velem valaki elhitetni- minden áron és minden eszközzel-, hogy a sablonos, felszínes és éretlen viselkedésű férfiak agresszív és frusztrált egymásnak feszülése az igazi dicsőség, ha a családi becsület megőrzéséről van szó. Na ne már!!! Abba már bele se megyek, hogy a női karakterek mennyire egysíkúak voltak és szinte már fájt nézni azt a fajta leegyszerűsített női mintát, amit a főszereplő nő hozott. A verekedős jelenetek profik, és magyarországi viszonylatban tényleg nem egy átlagos fimről van szó, viszont a hiányérzet megmaradt utána, ami egy jó film esetében fel se merülhet!

Kicsit izzadtságszagúnak tűnt ez a film. A drámaibb hatás fokozása kedvéért, kissé elrugaszkodtak a valóságtól. A feszültség szinten tartásával próbálták palástolni, a nem túl jó színészi játékot.

Nem tudok olyan kommentárt megfogalmazni, ami kicsit is sablonos jelzőkkel illethetné ezt a filmet. Szerintem az első olyan, igazán őszinte film, magyar rendezőtől, ami talán el tudott szakadni a megfelelési kényszertől a munkálatok közben. Sem nem túzott, sem nem művészkedett felelslegesen. Legalábbis ez jött le. Amúgy nem tudok semmit sem hozzáfűzni. Szerintem szinte zseniálisa leír egyfajta valóságot. Sajnos.