A kommuna

Az alapötlet kimondottan érdekes. Hogyan lehet és ha lehet, mennyire érdemes kommunában élni? Erre ad választ a film, bár egy ilyen kaliberű rendezőtől azért többet vártam. Ez nem jelenti azt, hogy a film nem jó, a két főszereplő (Thomsen és Dyrholm)... Több kitűnő. A nagy „családban” való együttélés kudarcba fullad, és már az elején - amikor pedig még nagy a lelkesedés - érezzük, sejtjük, hogy minden kényszeredett, mesterkélt. A filmnek eléggé lehúz a hangulata, tehát nem egy „örömünnep¨.

Magabiztos, sodró történetű filmalkotás. Nekünk bejött ez a szatirikus stílus. Nem egy multiplexbe való alkotás, de attól még tud szórakoztató lenni.

A kommuna gondolatának megvalósítása, miként hat egy 15 év házasságban élő párkapcsolatra. A több ezer év alatt kifejlődött ösztönöket nem sikerül felülírnia az agynak, hiába próbálja elnyomni. Elfojtás, természeteség, unalom, változás. Miként változ... Többak meg a házastársban a pólusok, mint a feszesség és a lazaság. Csajok nézzétek, akár bevállalós pasik is :) Párkapcsolatterápia.

Mozifilmnek nekem ez egy kicsit kevés volt, de kétségkívül megvannak a maga erősségei is, a történet pedig önmagában megér egy filmet. Szóval bele lehet vágni, de csak óvatosan.

Keserédes film minden szempontból. Ilyen a hangulata, de ilyen ízt is hagy maga után. Én azt mondom, hogy óvatosan kell ezzel bánni, lesz még jobb is idén.