A dohányzóasztal

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Számomra A dohányzóasztal egy rendkívül megterhelő, de erőteljes filmélmény volt. Nem szórakoztatni akar, és nem is lehet úgy nézni: a csecsemő halála olyan súlyú esemény, ami az egész történetet meghatározza, és végig ott feszül a levegőben. A film nyers, minden érzelmet teljes erővel átad, és a pánik, a bénultság, a feszültség szinte rám tapadt, miközben néztem. A helyzet abszurditása számomra nem könnyedséget, hanem még nagyobb realitást adott a tragédiának — azt éreztem, hogy pont ettől lesz annyira arconcsapóan valóságos az egész. Összességében a film számomra értékelhető és hatásos, de nagyon nehéz élmény: olyan, ami után hosszú ideig nem lehet csak úgy felállni és továbblépni.

Ez egy „érezd kényelmetlenül magad”-film, ami érdekesen indult, de nagyon hamar ellaposodott. A gond az, hogy kb. 90%-ban semmi, de semmi sem történik. A film konfliktusa nem megy érdekes helyre, nem bonyolódik tovább, nincs transzformatív faktor, csak egyre mérgesebb vagy, mert várod, hogy valami történjen, de a sztori max. egy 5 perces YouTube-videóhoz elég, azt, hogy ez másfél órára lett kihúzva, csak nettó időhúzása a nézőknek. Spoilerek nélkül, a film elején történik valami nagyon rossz, amit aztán egy férfi megpróbál rejtegetni egy vendégség alatt. Ennyi. Na most, rövidfilmként ez lehetne egy sötét humorral operáló dráma. Ha jól értettem, a rendező is ezzel próbálkozott, azzal, hogy a beszélgetés mindig kicsit az adott rossz dologra terelődött, és igen, egy ideig ez elég kényelmetlen volt, de a jelenetek annyira repetitívek voltak, hogy nagyon gyorsan átfolyt unalmasba az egész szituáció. Így ironikusan a film második fele szintén elég kényelmetlen volt, de leginkább azért, mert csak vártam, hogy végre kifusson valahová a dolog, ami sajnos lehetetlen volt a szituáció felállása miatt. Még azt sem tudom mondani, hogy az ötlet jó volt, mert annyira behatárolt történetet generált a sztori eleje, hogy egyszerűen nem lehet jó filmet kihozni ebből. Teljesen máshogy kellett volna ennek nekifutni, nem is értem, hogy készülhetett el egy ilyen hosszú film ebből.

Ez a film megtévesztően intenzív, végig. Egy férfi, akinek szokása, hogy megoldatlanul hagyja a dolgokat, szörnyű balesetet követ el, amely megváltoztatja élete pályáját, és mivel nem tud megbirkózni vele, úgy dönt, hogy csendben marad. És ahogy az várható volt, hallgatása tovább rontja a helyzetet, és a leleplezés más megoldatlan problémákkal párosulva az egész családját tönkreteszi. Az egész film alatt stresszes voltam, és bár voltak benne nagyon véres pillanatok, nem látványos, inkább utal a pillanatokra, mintsem megmutatja azokat. Van egy kicsi, de nagyszerű szereplőgárda, és csak néhány helyszínen, de többnyire egy lakásban játszódik. Ez sokkal jobb volt, mint amire számítottam. Gratulálok. A filmben van néhány humoros pillanat, és ezek valóban viccesek, de a film témája és hangvétele miatt az ember szörnyetegnek érzi magát, ha nevet. Nem emlékszem, hogy ezt korábban tapasztaltam volna. Ez a film pusztítóbb és megdöbbentőbb, mint minden horror, amit láttam. Soha nem akartam, hogy egy filmnek ilyen gyorsan vége legyen!

Hát először is nem tudom, hogy a vígjáték címke mit keres rajta? Ez még fekete komédiának sem fogható fel. A horror és dráma rendben van. A filmről az a benyomásom, hogy valami nagyon amatőr brigád csinált egy nagyon kis költségvetésű filmet. Hosszúra nyúló semmi... Aztán várom, hogy valami majdcsak történik a film vége felé... de nem... Persze az is lehet, hogy ez a film jó, csak én nem értem a művészetet benne... Nem tudom. Mindenesetre olyanoknak javasolt megnézni, akik pl. a spanyol thriller filmek nyomasztó hangulatára tudnak kapcsolódni. ...Másképp bele se kezdj!

Sokkal rosszabbra számítottam a kommentek alapján, de szerintem ez egy értékes film. Van mondanivalója bőven, a cselekmény kb. valós időben zajlik, amitől érezhetően kényelmetlen és nyomasztó a film. Jól megvalósították a főszereplő érzelmi világát, szinte kézzel fogható a pánik a filmben. Szerintem ez egy okosan összerakott film. Kíméletlen és felkavaró.

Felforgató alkotás, a hangulat az erőssége. Az első 20 perc után a film végig tartotta bennem az ideget. Feszült hangulat, hozzáillő zene, jó színészek. Nem egy könnyű darab, de nem fog bevonulni a filmtörténelem emlékezetes alkotásai közé.

Néha az ember belefut egy filmbe, ami már az elején sem ígér sokat, mégis ad egy halvány reményt, hogy valami talán történik. A La mesita del comedor pont ilyen: úgy indít, mint egy groteszk spanyol szatíra, karikírozott karakterekkel, furcsa társada... Teljes kritika

A dráma oké, horrornak gagyi, vígjáték elemeit még nyomokban sem tartalmazza. Az asztal pedig nagyon ronda.

Tetszett, hogy nem egy ezerszer lerágott történetet próbáltak újra előadni. Martin McDonagh kicsit nyomasztó, de egyben abszurd filmjeinek, színdarabjainak világa ugrott be, miközben néztem a filmet, de a téma ebben az esetben azért nyomasztóbb.

Színészek, rendezés, zene, hangulat... totál rendben! Azoknak tudnám javasolni, akiknek van gyomra és idegrendszere egy rettenet felkavaró filmhez, vagy akinek túl jó a kedve, mert ha megnézi, tuti nem lesz az!

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Konkrétan 2 barátommal néztem meg ezt a filmet... Végig arra vártunk, hogy az apa lebukjon vagy épp megfejelje azt az asztalt. :D Inkább a film végére ugrottunk, HÁTHA LÁTJUK, DE SAJNOS PERSZE AZ NEM VOLT MEGMUTATVA!!!

Nagyon megdöbbentő, nyomasztó, sokkoló film volt. Sokáig a hatása alatt voltam. Vágás, hangok, zene, fények, színészi játék és a mondanivalója miatt egy nagyszerűen összerakott film.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Ezt a fejetlenséget, rég röhögtem ennyit!