Kimondottan intelligens film. Paul Sneijder képes megszabadulni attól a tehertől, amit a társadalom a legtöbb emberre fölöslegesen rárak. A státusz kényszere őt már nem izgatja, és először életében őszinte lesz saját magához. Ez az a felszabadító erő, ami neki a boldogságot, családja többi részének pedig a megvetést és az értetlenséget jelenti.
Mint a francia filmeknek általában, ennek is megvan a sajátos hangulata. Kissé vontatottan indul a film, a vége fele azonban már kimondottan izgalmasra váltott.
Eleinte irtó meggyőzőnek tűnő filmről van szó, aztán hirtelen átvált egy igen depresszív hangulatú valamibe, kicsit csalódtam Thierryben Lermittben...