Szerintem ez nem egy tipikus történelmi dráma; inkább egy erős ember portréja, aki hitéért és elveiért kiáll, még akkor is, amikor semmi nem könnyű. A vizuális hangulat baromi hangulatos, és a karakterek is jól működnek együtt, szóval többször gondolkodtam el rajta, pedig nem vagyok hú de vallásos.
A fiatal szerelemről, a barátságról és arról szól, hogyan kell az érzelmeinknek megfelelően cselekedni. Mindezek mellett sikerül egy szomorú befejezést is elérnie, amely annak ellenére, hogy reményt akar nyújtani, az elszalasztott lehetőség keserű ízét hagyja maga után.
Bár igaz, hogy itt valódi problémákról van szó – rendőri erőszak, rasszizmus, a bevándorló alosztály elégedetlensége –, a filmkészítők nem annyira feltárják, mint inkább kihasználják ezeket, aminek a vége egy sekélyes és hangos alkotás, aminek semmi mélysége nincs.
A kínzópornó, a nekrofília, a rossz színészi játék és egy nagyon rossz LSD-trip szörnyű keveréke. Túlságosan kiszámítható történet, gyenge karakterek és vágás. Érthetetlen, hogy hogyan és miért készült.
Mi történt? A film első fele annyira szolid volt, érdekes történet, jó színészi játék, gyönyörű operatőri munka, remek kémia a két főszereplő között, aztán ahogy a lány kikérdezte az anyját, a párbeszédek nagyon esetlenné és természetellenessé váltak.
76 Romzsa Tódor (2026)