Egy aspergeres(nek tűnő) doktorandusz hallgató bukdácsol az életben. Nehéz fába vágta a fejszéjét, egy 50 éve bizonyítás nélküli matematikai feladványt, a Goldbach-sejtést próbálja megoldani. A sejtések olyan állítások, amelyek ránézésre igaznak tűnnek, de a korrekt bizonyítást még nem tudta senki sem levezetni. Nézőként többnyire egy kukkot sem értünk abból, amit Marguerite felír a táblákra, csak a szenvedélyt látjuk, és az auti-spektrum jellegzetességeit: nem érti a viccet, nehezen boldogul az érzelmekkel, túlságosan belemerül az őt foglalkoztató feladatokba, és kizárja közben a külvilágot. Szerencsére az élet nem hagyja, hogy a lány bezáruljon, egy kudarc nyomán kilép a megszokott keretek közül, és új barátok segítségével megtanul kikapcsolódni is. Végre tud másként tekinteni a dolgokra, és ez beindítja a fantáziáját a matematikai elakadásában is. És talán a szerelemben is szerencse éri. A színészek nagyszerűek, kiváló a casting, igazán személyre szabottan sikerült megfelelő karaktereket találni. A francia filmektől megszokott érzékeny könnyedséggel nyúltak a témához.
Ella Rumpf az a színésznő, aki eddig teljesen más karaktert formált meg, mégis tökéletesen illik hozzá az elnyomott zseni szerepe. Együtt utazhatunk vele a számok világában. A barangolás elvezet a kapott csomag kibontásán át az oly vágyott dicsőségig... Teljes kritika
Na, így kell érdekesen és izgalmasan tárgyalni a matematikát! :D Velem teljesen megszeretette. Imádtam!