Niko

Altesti dagonyázás. A film izgalmas, eredeti ötlettel indít, ám a film felénél már érezhető, hogy a kezdeti eredetiség után nem jutott semmi új az alkotók eszébe. Így a film belemenekül a stílusjegyek halmozásába, a húsba, vérbe, kelésekbe, üszkösödésekbe, körömgombákba.

Ella Rumpf alakítása kiemelkedő, a főszereplő srác már kevésbé izgalmas. Marguerite karaktere autisztikus, néha kicsit túlságosan is passzív egy főszereplőhöz mérten, de a világlátása érdekes, lebilincselő. A főbb fordulópontok nem túl eredetiek, a különlegességet elsősorban a matematika iránti szenvedély adja. Kiemelném még az operatőri munkát. Izgalmas beállítások, a színvilág pedig jól el van találva.

Kár ezt a filmet 2. résznek hívni. Bőven elmarad az eredeti mögött.

Szuper a képi világa, de a történetvezetés súlytalan. A főszereplő srác számomra elég felszínes.

A film első fele hibátlan, aztán kicsit túl sok lesz benne a hurok, de valahogy önismétlődően. Ettől függetlenül nagyon értékelem, sokkal jobb egy ilyen kevésbé jól kimért, egyedi darab, mint a szabványfilmek.