Papírvárosok (2015)

Hihetetlen, hogy Cara Delevingne a modell karrierrje mellett egyre több neves filmben is szerepet kap. Nagyon helyes ez a film, kicsit olyan retro szaga van, de jó értelemben.

Már több John Green regényt elolvastam és kijelenthető, hogy történetei abszolút filmvászonra kívánkoznak. Így van ez a Papírvárosokkal is, ami nekem filmben talán még picit jobban is tetszett, mint könyvben (persze tudom, nem létezne a film, ha nem volna a könyv), de a szereplők valahogy szimpatikusabbá váltak a moziban. Nat Wolff saját korosztályának egyik tehetséges fiatal színésze és ebben a történetben a maga esetlenségével az egyik legkedvesebb figurája a filmnek. A főszereplő srác legjobb cimborái pedig méltán egészítik ki és teszik viccessé ezt a különleges sztorit. Talán egyedül Cara Delevingne nem jött be Margo szerepében, nekem kicsit túl sok volt a csaj, s míg Margo a regényben igazi egzotikum, addig Delevingne inkább idegesítő volt. A Csillagainkban a hiba után ez egy újabb történet, amely nem mindennapi fiatalokról szól, csupán a témája nem annyira szomorú és könnyezős. Ajánlom megnézésre mindazoknak, akik szeretik azokat a tini filmeket, amik azért egy kicsivel komolyabban veszik magukat, mint mondjuk az Amerikai pite filmek. Könnyen megjósolható a jövő, John Green történeteivel nem utoljára találkozunk a mozikban.

Ritka módon elszúrt film lett, egyedül Cara miatt volt érdekes a film de a történet maga semmitmondó volt számomra. Nagyon vontatott és semmilyen az egész.

Jól indított a film és tartotta is az ütemet az utolsó negyedig. Onnantól elvesztette minden szimpátiám és érdeklődéssemet. Sajnos mivel könyvadaptáció így nagyon nem lehet szapulni a készítőket ez így lett megírva. Ezen pedig a szereplők sem tudnak változtatni. Oké hogy ennek a filmnek a nagy sztárja Cara... de itt még nagyon látszik hogy inkább modell mmint színésznő.

Szerintem ez egy nagyon kedvelhető film, legalábbis engem magával ragadott a története. A barátság szálak bemutatása és az első szerelem kibontakozása is helyes volt.