Távol a világtól

Kicsit ellentmond'sos a történet, de van létjogosultsága. Az alapsztori ötlete jó, de a folyamatos ellenségkép és paranoia nem elég ahhoz, hogy koherens legyen. A film azonban jól érzékelteti az egymásrautaltságot és a tehetetlenséget, a kiszolgáltatottságot. A színészek jók, de összességében a film csak közepes. 6/10.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Julia Roberts egy idegbeteg nő, aki a családjával elutazik. Partra futó tanker hajó, amitől nagyon a szemük sem rebben. Attól annál inkább, hogy egy nyálas (tömeggyilkosnak tűnő) apa a lányával megjelenik, és magáénak mondja a házat. Majd kihulló fo... Többgsor a 16 éves gyereknél, de anyaként nem egy kórház felé veszik az útjukat, hanem a szomszéd farmra „aszpirinért”. Embert bámuló vadállatok, akik „figyelmeztetni akarnak valamire”? Mire is? Rém ijesztő és funkció nélküli jelenetek ezek. Aztán a felnőtt arcú kislány, aki nincs eléggé berezelve, így aztán nekiindul az ismeretlennek. És végre tudja nézni a kedvenc sorozatát! Hát ez de remek! Megszűnik számára a világ. És megszűnik a film is. Itt a vége, fuss el véle! Mi ez máááár????

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

...de nem lett az! Eléggé untam, szerintem nagyon vontatott, és cserébe nem sok érdekeset kapunk. Vártam volna a feszültség kiteljesedését, vagy csak egy minimális magyarázatot (a sok felesleges spekuláción kívül) a végén, hogy mégis mi ez az egész, ... Többde sajnos nemhogy válaszokat, de konkrétan rendes lezárást sem adtak a készítők, ami elég bosszantó, egy ennyire hosszú játékidőnél meg főleg! Persze értem én, hogy érdekes kérdéseket vet fel, hogy vajon mi mit tennénk, ha eljönne a „világvége” és hasonlók, de ezen kívül semmi lebilincselő és egyedi.

Minden adott volt egy jó filmhez, színészek, ötlet. Ennek ellenére nem sikerült megcsinálni. Sorolhatnám, miért, de a végén óriási hiányérzetem volt. Nem szeretem az olyan filmeket, ahol a képzeletemre bízzák, mi lehet az alternatív befejezés.

A filmet megnéztem. Hát, igen. Továbbra is fenntartom a véleményemet, hogy nem minden film való mindenkinek. Ez is egy ilyen film. Nincsenek benne akciójelenetek, nincsen benne semmi csúnya, nem tocsog a vértől, de mégis... feszültség az egész film..... Több. fenntartja a figyelmet, lehet rajta agyalni, és ez az oka, hogy nem mindenkinek való. Sajnos amilyen időket élünk, nem biztos, hogy annyira távoli az a jelenet, amit láthattunk a film vége felé... Nekem nagyon tetszett!

Végignéztem a színészek miatt, akiket mind kedvelek.

Már a cím is harmatosan kelti fel az ember érdeklődését, és a lecsengése sem lesz túl viharos, pedig annak szánták. Ébredj fel, ember, mert sehova nem vezet a pusztítás, amit teszel! – rejlik fel az alkotókban a sugallat, de ennek ellenére az erre ut... Többaló homályos előzmények erős kétségeket ébresztenek az emberben realisztikus voltát megkérdőjelezve. Nem áltatom magam, hogy az ilyen apokaliptikus összeomlás létrejöhet, mindössze a néző felé interpretált közlésforma és filmes stílusjegyek nem jönnek át eléggé. A vulgáris hiszti sem erősíti az összeomlás tényét, amit hőseink próbálnak a legjobban hozni, de ez nem a színészi mivoltukat és tehetségüket kérdőjelezi meg, hanem magát a közlést és ennek formáját a sztori köré csavarva, ami gyengére sikeredett. Az én fejemben semmiféle vészharangot nem kongatott meg, de gondolom azokban sem, akik az ilyen volumenű sötét dolgok ellen tehetnének. Vártam egy erősebb extázist, mert ebben a témában lehetne hatásosabb elemekkel operálni...

Egyszerre érzem, hogy tökéletes befejezése volt a filmnek, ugyanakkor azt is gondolom, hogy érdekfeszítő lett volna látni, mi történik a kezdeti káosz után.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Az alapötlet jó. Julius Roberts az, aki válaszokat akar, akarja, hogy történjen már valami, világosodjanak meg, de csak ordítozik, és lerészegedik, mikor nem történik semmi. A háztulajdonos végig olyan, mintha tudna valamit, de visszatartja az inform... Többációkat. Ahogy a felesége eltűnését is kezeli, nem életszerű. Sok sebből vérzik a történet. Sokkal többet vártam. Egy magyar szatíra is lehetne, igyunk, majd lesz valahogy...

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Le van zárva a történet. Tudjuk, hogy van az a program, tudjuk, hogy mi történik, ha aktiválják. Ott van az atombomba, a bunker, a számítógépen mutatnak egy üzenetet, hogy támadások történtek. Mi kell ettől több? Szerintem bőven nézhető, kicsit a Kopogás a kunyhóban című filmre emlékeztet.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Na persze nem a szereplőgárdára gondolok, ugyanis azzal semmi baj sem volt, csak egyszerűen nem tudtak érvényesülni ilyen bugyuta sztorival. De engem igazából a részletek idegesítettek jobban. Szép kis család, a feleség utál mindenkit, holott emberek... Többkel foglalkozik a munkája révén, a férj egy töketlen döntésképtelen fehér férfi, holdkóros sorozatfüggő lányuk az apokalipszis kitörése után is azért kesereg, hogy nem tudta megnézni a Jóbarátok utolsó részét... A feszültség csöpögtetése nem igazán sikerült, inkább komikus lett, bután bámuló szarvasok, flamingók a medencében, emberünk besétál egy repülőgép-katasztrófa közepébe, s csak akkor veszi észre, hol van... Mázsaszámra szórják a piros röpcédulákat egy kihalt útszakaszon, na persze. A film közepén természetesen kapunk egy kötelező, undorító polkorrekt woke kampány szeletet, fehér házas nő majdnem megcsalja a párját egy feketével, egy perc múlva a fehér férfi majdnem pedofilnak van beállítva a feka lány által... a szomszédok majdnem szétlövik egymást... A dörzsölt befektetőtől kezdve a buta hillbilly is tudja, hogy jön az apokalipszis, merthogy ő olvas újságot, és nem csak a főcímet... ahh... Thrillernek nevetséges, túlélő filmnek hiteltelen. Lezárás nincs, gondolom azért, mert az író azt hitte, hogy majd mindenki követelni fogja a folytatást, epekedve várva, hogy mi történt ezután a világgal és a defektes főhőseinkkel...

A Távol a világtól volt a harmadik film a világvége-maratonomban, és talán ez volt az, amin a legtöbbet agyaltam közben. Számomra egy kifejezetten erős kritika a világ széthullásáról: arról, hogyan csúszhat ki minden az emberek kezei közül anélkül, h... Többogy bárki pontosan értené, mi történik. Scott karaktere különösen megfogott — végtelenül okos, összefüggésekben gondolkodik, közben pedig ott van benne az a finom, lassú depresszió, amitől még emberibbé válik. A filmvégi monológja pedig összerendezte az addigi káoszt: hirtelen minden értelmet nyert. Ami igazán hátborzongató az egészben, hogy ez akár velünk is megtörténhetne — bármikor, bárhol. A karakterek szépen, tisztán rajzolódnak ki: ott az erősnek mutatkozó nő, az erősnek tűnő, de belül bizonytalan nő, az okos, túlélő típusú férfi, az életétől visszalépő, mindentől rettegő férfi, és persze az áldozat. A kislány alakját még most sem tudom hova tenni: talán arra utal, hogy hallgassunk az intuícióinkra, mert néha azok látják a legtisztábban a valóságot. Végig azt vártam, ki fog először kinek esni, és ki lesz az első áldozat. Pazar ötletnek tartom, hogy végül egy külső szereplő töltötte be ezt a helyet — mintha a film ezzel is azt üzente volna, hogy a veszély sosem ott érkezik, ahol számítanánk rá. És mégis, végig ott volt bennem a kérdés: mikor, és ki ellen fordul majd az a feszültség, ami lassan mindenkit áthat.

Harmatgyenge... Semmitmondó, üres dialógusok, az embernek az az érzése, hogy a rendezők csak arra törekednek, hogy valahogyan kitöltsék a minimum 2 órás film hosszát... Összefüggéstelen témák váltják egymást, és nagy csalódás a szereplők teljesítmény... Többe is. Julia és a többiek egyik leggyengébb teljesítménye (ehhez hozzájárult a film tartalma, mondanivalója is...). Mérföldekre van egy átlagos filmtől is...

Nagyon érdekes történet volt papíron, ezen kívül a szereposztás is megfogott. A végeredmény egy unalmas film lett, ami túl sokáig tart és rengeteg sebből vérzik.