Lémonné Hudivók Barbara

Az apokalipszismaraton harmadik állomása
A Távol a világtól volt a harmadik film a világvége-maratonomban, és talán ez volt az, amin a legtöbbet agyaltam közben. Számomra egy kifejezetten erős kritika a világ széthullásáról: arról, hogyan csúszhat ki minden az emberek kezei közül anélkül, hogy bárki pontosan értené, mi történik. Scott karaktere különösen megfogott — végtelenül okos, összefüggésekben gondolkodik, közben pedig ott van benne az a finom, lassú depresszió, amitől még emberibbé válik. A filmvégi monológja pedig összerendezte az addigi káoszt: hirtelen minden értelmet nyert. Ami igazán hátborzongató az egészben, hogy ez akár velünk is megtörténhetne — bármikor, bárhol. A karakterek szépen, tisztán rajzolódnak ki: ott az e... több»

Túléljük vagy sem?
A második rész szerintem gyönyörűen kapcsolódik az elsőhöz. Az első film végén persze hiányoltam, hogy megosszák a „titkot”, hogyan is lehet igazán legyőzni ezeket a lényeket — annyira adta volna magát. A folytatásban viszont imádom, ahogy Regan a fejébe veszi, hogy kézbe veszi a dolgokat. Lenyűgöz, ahogy egy kamasz lány ilyen elszántan kiáll a saját gondolatai mellett, és nem hagyja, hogy bárki eltántorítsa attól, amiről tudja, hogy igaza van. Ahogy rátalál a megoldás lényegére, az számomra az egész film egyik legszebb íve. Bár a vonatos jelenetnél azért fogtam a fejem — de még ez is belefér, mert valahogy pontosan az ilyen túlzásai teszik annyira szerethetően feszültté az egészet. Ugyanakk... több»

Csendben AKARTAM maradni, érted?
A Hang nélkül az idei horrormaratonom egyik legnagyobb élménye lett. Már az első perceknél éreztem, hogy valami egészen különleges kezdődik: mintha a film pontosan azt a világvége-hangulatot fogta volna meg, ami bennem is ott lappang a hétköznapokban. Ahogy a karakterek lépkedtek a csendben, úgy éreztem, én is velük lélegzem — sőt, néha azt vettem észre, hogy szinte ösztönösen visszatartom a saját mozdulataimat, mintha a legkisebb zajjal is bajt hozhatnék rájuk. Ez nálam ritka, hogy egy film ilyen közvetlenül rám telepedjen. Voltak ugyan ismerős pillanatok: a kukoricásban való bujkálás, a hangra vadászó lények megjelenése vagy a szörnyek testfelépítése nem új ötletek a műfajban. De valahogy ... több»

A könyv ereje
Igen, láttam a filmet. Szerencsére előtte volt szerencsém elolvasni a könyvet. Szeretem az ilyen történeteket. Érdekes időbeli ugrások a múlt és jelen között, párhuzamok, ok-okozat, szép fejlődési ív. Számomra Kya karaktere kidolgozott, rejtélyes, meglepetésekkel teli. A könyv szépen bemutatja, hogyan sikerült felnőnie, milyen nehézségekkel kell szembenéznie. Hiányoltam a tankeres hölgy karakterét, és ahogy menekült előle. Számomra az viccesre sikerült. És az is hiányzott, ahogy Jumpint megvédte. Mert szerintem az is fontos állomás volt a szerep megértéséhez. Szeretem a Tate és közte lévő vibrálás nagyon meghittre sikerült. Mondjuk a csattanó csattanhatott volna nagyobbat is.

Első anime-sorozatom
Véletlenül ugrott elém ez a sorozat, és meg kell mondjam, érdemes megnézni. Érdekes cselekményszálak (romantikus, becsületbeli), múlt és jelen keveredése, ráeszmélés logikai összefüggésekre. Remélem, hogy hamarosan kijön a folytatás. Különösen azt várom, hogy a palota szabályai hogyan alakultak így, hogyan fogja a sogun felgöngyölíteni. Kedvet kaptam több hasonló alkotáshoz is.