Hang nélkül (2018)

:::A HOZZÁSZÓLÁS CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZHAT::: Hang nélkül... A film, ami 2018-ban feladta a leckét minőség terén a horrorrajongóknak, és megváltoztatta a véleményt a műfajról. A film, ami megmutatta, hogy puszta hanghatásokkal is el lehet érni torokszorító feszültséget, puszta képekkel, mint az ösvényre szórt homok, a veszélyt jelző vörös fények vagy a hangszigetelt, oxigénmaszkkal bekötött bölcső. Sőt, a kezdő képsorok és az után, hogy a legkisebb gyereket egyetlen rossz mozdulat miatt egy pillanat alatt elragadta egy szörnyeteg, már attól is kiráz a hideg, ha Emily Blunt gömbölyödő hasára nézünk, és tudjuk, mi vár rá. Ám a film csúcspontjának számító jelenet, jelenetsor mutatja be,... több»

Borzalmas. Se eleje, se vége, telis tele logika hibákkal, a lényekről semmit nem tudunk meg, egy ilyesztgetős tucatfilm. Ja és persze az sem tűnik fel senkinek, hogy még az alapötlet is lenyúlás. Rémlik egy bizonyos Ahová lépek szörny terem???

A Hang nélkül esetében egy igazi meglepetésről beszélhetünk, amely ékes iránymutatója lehetne minden kis költségvetésű horrornak/thrillernek. A koncepciója pofonegyszerű, de a hatásmechanizmusai annál jobbak: lehetőség szerint ne csapj zajt, különben levadásznak a hangra érzékeny, s egyben ocsmány lények, s neked annyi. Ennyi, és ezt nem is lehet/kell túlragozni. Az viszont már a minimális rendező tapasztalattal rendelkező John Krasinski (és persze a jól kidolgozott forgatókönyv) érdeme, hogy ebből képes volt egy feszültséggel teli, valódi horrorként funkcionáló alkotást kreálni, amelyben az ijesztgetések mellett a szülői önfeláldozás metaforája még inkább hangsúlyos. A teljes csendből egész... több»

Ez a horror nem a látványról és a véres jelenetkre épít mint drámai pszicho thriller elemekre. Azzal, hogy a csenddel játszik nagyobb hatást ér el mintha törne zúzna minden jelenetben. Ha jól visszaemlékszem én gyerekkoromban pont ettől féltem. Csendben a sötétben bármi meghúzódhat és ha csak a legapróbb zajt ejtem biztos előjön valami. Véleményem az, hogy valami hasonlóra próbált rájátszani John Krasinski is amit tökéletesen telibe talált. Ismét gyereknek éreztem magam a moziterem sötétjében. Természetesen amit a Hang nélkül nyújt azt már más filmekben láthattuk viszont, nekem a “Vaksötét” című film ugrott be róla, ott is hasonló elemekkel dolgoztak, de valahogy ez mégis sokkalta érzékletesebb és mélyebb történet lett annál. Tempója elég gyors és nem is igazán magyarázza meg a helyzet kialakulásának körülményeit de ez nem róható fel neki gyengepontnak. Fokozza a hangulatot az is, hogy nem rögtön a katasztrófa kitörését veszi alapul a történet hanem már jócskán benne járunk az apokaliptikus világban és így nem igazán találkozunk a családon kívül más emberekkel. Így azért sejthetjük, hogy ha lesz is valami megoldás akkor sem lesz egyszerű a megoldás mint ahogy láthatjuk nem is az. Tovább bonyolódik a helyzet, hogy új jövevény készül a család életébe betoppanni. Kicsit meghökkentem ezen a húzáson, hogy mi vihette erre a döntésre a családot de tetszett ez a megmozdulás mivel még tovább növeli a káoszt az amúgy sem idilli képben. Ezt a mondhatni rövid játékidőt teljesen kitölti és nincs benne egy eltékozolt pillanat sem. Amiatt, hogy nem magyarázták túl a történetet néhol felmerült bennem pár kérdés. Kezdve azzal, hogy mi módon él túl egy ilyen család egy ennyire brutális helyzetet. Persze az oké, hogy jelbeszéddel kommunikálnak de esélytelen, hogy 100%-osan csendben képesek maradni. Ezt félre tettem és inkább egyszerűen élveztem ezt a képtelen történetet ami minden perccel elszédített.

Ebben az évben sok horror - thrillerben csalódtam már, ezáltal úgy ültem be a moziba, hogy nem számít mennyi jót és rosszat olvastam a filmről, úgy voltam vele inkább nem várok tőle semmit. Azt leszámítva, hogy semmi magyarázatot nem kaptam a filmről (spoiler) a benne élők "szörnyekről" vagy éppen a tulajdonságaikról, a világukról, nagyon örülök neki, hogy a Paramount odaadta a rendezői széket John Krasinskinek, mert egy remek filmet alkotott. A lényege, hogy van egy család aki nem szólalhat meg, nem csaphat semmiféle zajt, mert különben jönnek a szörnyek és kegyetlenül lecsapnak. Azok a szörnyek amikről csak annyit lehet tudni, hogy vakok és a zajra mennek és ölnek. Ezáltal tátott szájjal néztem, milyen megoldásokat hajtottak végre az éltben maradásért. Mezítláb közlekedik a család, a farmon ahol élnek homokkal van minden kinti útvonal leszórva, a házban megvan jelölve minden lépésük helye, véletlenül se nyikorogjon alattuk a padló és a lényeg persze nem beszélhetnek ezért megtanulták a jelbeszédet és még számos zseniális dolog van a filmben. A lényege természetesen, hogy a 90 perc alatt egyszer nem volt olyan hiányérzetem és rémületből, izgalomból rendesen jól "lakatott" a stáb. Nagyon sok olyan jelenet volt, amivel sok horrorfilm szenved, hogy kiszámíthatóak, hát ebben a filmben sok meglepetés ért. Arról nem beszélve, hogy többnyire csend van, ezáltal jókor kombinálták össze az adott jelenetekben a fordulatokat.Összességében a világuk magával rántott, a színészi játék zseniális volt, nem volt vontatott a film és a legjobb az volt benne, hogy nem zombis, szellemes és sorozatgyilkos kategóriát tártak elénk, hanem egy teljesen új dolgot kaptunk. Mindenkinek ajánlani tudom. UI: Várom a folytatást!!!!