Hang nélkül

Nekem az tetszett személy szerint a filmben, hogy az alaptörténete eléggé minimál. Nincs több szál, nincs benne ezer szereplő, visszatekintés a múltra, felesleges hatásvadász gyilkolászás, csak a családra koncentrál a történet, az ő túlélésük áll a középpontban. Az egész filmben nyolc szereplő van, mégis nagyon kompakt az egész. Alig tudunk valamit a kezdetekről, az sem egyértelmű az elejétől, hogy ki is az ellenség. Csak annyit tud összerakni a néző nem lehet hangot kiadni. Tetszett ez a bizonytalanság. Később tudatosul csak bennünk, hogy egy földönkívüliek utáni támadás túlélői a szereplők. De mi lehet az ufok célja? Mindenkit legyilkolnak és utána tovább állak egy következő bolygóra vagy más áll a háttérben. Érdekesek voltak a túlélési stratégiák. A megjelölt padlóval, a jelnyelvvel vagy azzal hogy a szülők próbáltak normális környezetet teremteni a gyerekeiknek. A szereplők játéka is kiemelendő, nem játszották túl a szerepüket. Volt benne feszültség és folyamatosan fenntartotta az ember figyelmét a film. Voltak benne hibák, de annyira magával ragadott a történet, hogy 5*.

Ebben az évben sok horror - thrillerben csalódtam már, ezáltal úgy ültem be a moziba, hogy nem számít mennyi jót és rosszat olvastam a filmről, úgy voltam vele inkább nem várok tőle semmit. Azt leszámítva, hogy semmi magyarázatot nem kaptam a filmről (spoiler) a benne élők "szörnyekről" vagy éppen a tulajdonságaikról, a világukról, nagyon örülök neki, hogy a Paramount odaadta a rendezői széket John Krasinskinek, mert egy remek filmet alkotott. A lényege, hogy van egy család aki nem szólalhat meg, nem csaphat semmiféle zajt, mert különben jönnek a szörnyek és kegyetlenül lecsapnak. Azok a szörnyek amikről csak annyit lehet tudni, hogy vakok és a zajra mennek és ölnek. Ezáltal tátott szájjal néztem, milyen megoldásokat hajtottak végre az éltben maradásért. Mezítláb közlekedik a család, a farmon ahol élnek homokkal van minden kinti útvonal leszórva, a házban megvan jelölve minden lépésük helye, véletlenül se nyikorogjon alattuk a padló és a lényeg persze nem beszélhetnek ezért megtanulták a jelbeszédet és még számos zseniális dolog van a filmben. A lényege természetesen, hogy a 90 perc alatt egyszer nem volt olyan hiányérzetem és rémületből, izgalomból rendesen jól "lakatott" a stáb. Nagyon sok olyan jelenet volt, amivel sok horrorfilm szenved, hogy kiszámíthatóak, hát ebben a filmben sok meglepetés ért. Arról nem beszélve, hogy többnyire csend van, ezáltal jókor kombinálták össze az adott jelenetekben a fordulatokat.Összességében a világuk magával rántott, a színészi játék zseniális volt, nem volt vontatott a film és a legjobb az volt benne, hogy nem zombis, szellemes és sorozatgyilkos kategóriát tártak elénk, hanem egy teljesen új dolgot kaptunk. Mindenkinek ajánlani tudom. UI: Várom a folytatást!!!!

Kisgyermekes apaként kifejezetten megrázott és sokkolt a film sztorija. Iszonyúan izgalmas és kőkemény az egész. Szerintem bőven megérdemelte volna a 18-as karikát. Krasinski mesterien növeli a feszültséget és egyszerre áll helyt a film rendezőjeként és mint az egyik főszereplő. A néző folyamatosan a középpontban álló családért szurkol, a szülőkkel együtt féltve a gyerekeket. A lények ijesztőek és szerencsére kicsit sem gagyik. Egyes jeleneteknél a szék karfáját markoltam, pedig elég magas az ingerküszöböm horrorok terén. Jó lett volna némi magyarázatot kapni a szörnyekről és az is jót tett volna az egésznek, ha átélhetünk némi sikerélményt is az idegenekkel szembeni harc során, nem csak a legvégén. Ha már itt tartunk: kicsit jobban megmutathatták volna őket, nem elkapva mindig a kamerát, ha képbe kerülnek. Ami zseniális a filmben, az a csenddel való feszültségnövelés és a karakterek ütköztetése. Az anya és apa feltétlen bizalma és szerelme egymás iránt, illetve az apa-fiú és apa-lány viszony sokoldalúsága. Összességében nekem tetszett. Értékelés: 7.5 / 10 pont.

Ez a horror nem a látványról és a véres jelenetkre épít mint drámai pszicho thriller elemekre. Azzal, hogy a csenddel játszik nagyobb hatást ér el mintha törne zúzna minden jelenetben. Ha jól visszaemlékszem én gyerekkoromban pont ettől féltem. Csendben a sötétben bármi meghúzódhat és ha csak a legapróbb zajt ejtem biztos előjön valami. Véleményem az, hogy valami hasonlóra próbált rájátszani John Krasinski is amit tökéletesen telibe talált. Ismét gyereknek éreztem magam a moziterem sötétjében. Természetesen amit a Hang nélkül nyújt azt már más filmekben láthattuk viszont, nekem a “Vaksötét” című film ugrott be róla, ott is hasonló elemekkel dolgoztak, de valahogy ez mégis sokkalta érzékletesebb és mélyebb történet lett annál. Tempója elég gyors és nem is igazán magyarázza meg a helyzet kialakulásának körülményeit de ez nem róható fel neki gyengepontnak. Fokozza a hangulatot az is, hogy nem rögtön a katasztrófa kitörését veszi alapul a történet hanem már jócskán benne járunk az apokaliptikus világban és így nem igazán találkozunk a családon kívül más emberekkel. Így azért sejthetjük, hogy ha lesz is valami megoldás akkor sem lesz egyszerű a megoldás mint ahogy láthatjuk nem is az. Tovább bonyolódik a helyzet, hogy új jövevény készül a család életébe betoppanni. Kicsit meghökkentem ezen a húzáson, hogy mi vihette erre a döntésre a családot de tetszett ez a megmozdulás mivel még tovább növeli a káoszt az amúgy sem idilli képben. Ezt a mondhatni rövid játékidőt teljesen kitölti és nincs benne egy eltékozolt pillanat sem. Amiatt, hogy nem magyarázták túl a történetet néhol felmerült bennem pár kérdés. Kezdve azzal, hogy mi módon él túl egy ilyen család egy ennyire brutális helyzetet. Persze az oké, hogy jelbeszéddel kommunikálnak de esélytelen, hogy 100%-osan csendben képesek maradni. Ezt félre tettem és inkább egyszerűen élveztem ezt a képtelen történetet ami minden perccel elszédített.

Készültem rá, hogy kevés lesz a párbeszéd a filmben de a szűk másfél óra alatt többnyire tényleg szótlanok. Ez ugyan meglepett de valahogy nem tűnt fel, hogy hiányozna bármi nemű verbális kommunikáció. Sőt szinte zavart volna ha ez megtörténik annak ellenére, hogy fel van állítva a csend szabály. Nagyon érdekes volt nézni, hogy milyen trükkös módon játsszák ki a zajkeltést. Szerintem nem csak a karakterek de itt a csend is főszerepet játszott a filmben. A karaktereket így némán is megtudtam szeretni és aggódtam sorsuk miatt hiába voltak a tökéletesnek tűnő szabályaik sora. Ők is csak esendő emberek akik könnyedén véthetnek hibát. Ahogy néztem a filmet felötlött bennem némi kérdés. Ha belegondolunk nem minden hangot tudunk tudatosan elnyomni. Gondolok itt a horkolásra, köhögésre, tüsszentésre és egyéb alapvető dolgokra. De nem ragadtam le ennél az egyszerű kérdésnél mert ennyi még belefért a sztori úgy nevezett hibái közé. Mert hát azok is akadtak benne szép számmal de még én nem láttam hibátlan alkotást. Ezt a filmet különösen mély érzés lehet egy szülőnek megnézni mivel ők jobban átérzik a szülőség nehézségeit is. Egy ilyen világban ez a nehézség megduplázódik. Annyira mély érzéseket közvetít a film, hogy nekem alapból elakadt a hangom a film nézése közben.