High-Rise

Kimondottan az a fajta film, amit csak nézünk és sodródunk az árral miközben próbálunk rájönni mi is történik itt-ott. Hangulata és a kivitelezés nekem bejött, de sajnos volt benne valami (vagy pont hogy nem) ami miatt mégse tudom azt mondani rá, hogy igen, ez az a film amire vártam.

Ennek a filmnek a 70-es, 80-as években kellett volna elkészülnie, más rendezőtől (pedig a Vérturisták milyen jó) vagy tőle (időgéppel :D) egy kicsit összeszedettebben -- most igazi kultfilm lenne. Érdekes film, de aki a teljes élményt szeretné, inkáb... Többb olvassa el a J. G. Ballard-regényt. + Úgy látom, a leírás elég tömör, még néhány mondatban: A film/könyv társadalomkritika és egzisztencialista történet egyszerre, kicsit a Kocka és a Harcosok klubja keveréke. Adott egy toronyház egy nagy, építési területnek tűnő pusztaságban (a távolban más toronyházakkal), a lakók otthagyott autóival. Már senki sem tudja, melyik autó az övé. A toronyház egy külön -nagyjából - önellátó univerzumként és egy sajátos társadalmi hierarchia színhelyeként funkcionál. Minél magasabb szinten él valaki, annál magasabb a társadalmi státusza. A főhős például éppen beköltözik a 25. emeletre, kitudja, honnan. A legfelső, 40. emeleten lakik "Isten", azaz a ház tervezője, a tetőtől talpig fehérben tetszelgő, atyaian joviális Jeremy Irons. A társadalmi szintek nagyon laza szerekezetében (együtt buliznak, összevissza mászkálnak, látszólag nem sokat törődnek vele), mindennel ellátva, szabadon élnek, mint a disznók. Aztán kitör az (újabb?) anarchia...

A forma győzelme a tartalom felett! :)

Whealthy filmjét nézve, nem kellett csalódnom. De be kell valljam, sokkal mélyebb, hidegebb és kevésbé ironikus filmet vártam.