Madarak a dobozban (2018)

Elég lent lehet Malkovich és Bullock, hogy ilyen tipusu filmben szerepelnek, dehát a számlákat mindenhol fizetni kell.

Egyfajta reneszánszukat élik az apokaliptikus filmek, és végre nem azzal merül ki ez a fajta filmes zsáner, hogy "jönnek a zombik és jól romba döntik a társadalmat", hanem Hollywood is érezte, hogy kicsivel többet kéne beletenniük e műfajba, hisz bőv... teljes kritika»

Eléggé féltem megnézni, mert úgy lett híresztelve, hogy horror. Nem igazán szeretem a horror filmeket, nem az én világom, viszont nagyon erős volt a vágy hogy megnézzem, mert Sandra Bullock az egyik kedvenc színésznőm. Még sosem okozott csalódást egyetlen filmje sem, így hát rá is vettem magam, hogy megnézzem ezt. Persze nem egyedül, hisz mégis csak horror (vagy nem?). Vártam hogy mikor fogok megijedni, sokszor el is takartam a szemem amikor úgy éreztem, hogy most meg fogok ijedni. De sosem jött el az a jelenet, amikor tényleg megijedtem volna. Még csak azt sem tudom mondani, hogy valami újat nyújtott volna. Van hasonló film, nem is egy viszont csak a példa kedvéért ott van Mark Wahlberg filmje a The Happening. Nem teljesen ugyanaz, de eléggé hasonló. Sokat olvastam róla, hogy miért nem látszódnak a szörnyek, többek között Sandra Bullock nyilatkozta, hogy a valóságban igen nevetségesek voltak a szörnyek, végül ezért nem látszódnak. Viszont így meg semmi félelem érzést nem ad, csak egy film, ami inkább thriller mint horror. Nem bánom, hogy nem volt olyan ijesztő, mint ahogy először hittem, de ez így igazán semmilyen nem volt, pedig lehetett volna egy nagyon jó történet szörnyek nélkül is. Akit érdekel mindenképp nézze meg, mert egyszer talán érdemes, de inkább unalmas és befejezetlen volt. Eléggé összevissza, nem is igazán tudom hova tenni, de az biztos, hogy nem túlságosan nyerte el a tetszésem.

Vártam már erre a filmre és kíváncsi voltam, hogy Sandra Bullock miként fogja hozni a karakterét ebben a thriller horrorban. Nagyon hajazott a Hang nélkül című horrorra, természetesen ott magával a zajjal volt a probléma, míg itt vakon kellett közlekedni. Az nyilvánvaló, hogy Sandra Bullock vitte a hátán ezt az egészet és az eleje még rendkívül látványos és izgalmas, de nagyon sok rész volt benne amit véleményem szerint elhúztak. Ezt leszámítva, jó filmről van szó, amit köszönhetünk a Netflix amerikai cégnek, illetve a 2014-ben megjelenő Josh Malerman által írt könyvnek.

Megnéztem, és hát kissé fura érzésem támadt egyből. Lassú folyású, kissé eklektikus hatást keltett bennem. Koppintás szagú és néhol erőtlen. Horrornak nem nevezném, inkább egy apokaliptikus és misztikus film keveréke. Láttam már jobbat, izgalmasabbat is.

Sandra Bullock személyes sokat javít a filmben, nélküle erőtlen volna. A történetéről nekem A köd, Az esemény és a Hang nélkül jutott az eszembe. A két idősík közti ugrálás érdekes, volt a miértekre sok választ nem kaptunk.

Bitang nagy közhely, hogy a könyv nagyon ritka kivételtől eltekintve sokkal jobb, mint a filmes adaptáció. Ebben az esetben ez 100 %-ig igaz, mert a könyv valósággal letehetetlen, míg a filmet számos klisé, és/vagy üresjárat jellemzi. Talán a könyv megjelenése és adaptálása közötti rövid idő késztette kapkodásra a készítőket, vagy talán a később készített, de nálunk előbb bemutatott „Hang nélkül” feszültségkeltése volt a nézők többségnek az elvárása, bár kár összehasonlítani a két filmet. Mostanában jócskán megszaporodtak a posztapokaliptikus filmek (csak erősen válogatva nézek meg egyet-egyet közülük), ezt azért választottam, mert a könyvet nagyon jónak tartottam. Meg kell hagyni, hogy csalódás volt. Sandra Bullock a kilencvenes évek közepén érte el pályafutásának zenitjét, azóta meredek lejtőre került, ezen nem segít a plasztikai műtétek sokasága sem. Sajnálom, hogy a rendezőnő, Susanna Bier nem tudott ellenállni Hollywood csábításának, beállt a mainstream alkotók hosszú, tömött sorába, de nem sikerült kiemelkedőt létrehozni. Otthon, Dániában remek filmeket készített, példaként a „Testvéred feleségét…”, vagy az „Esküvő után”-t említhetem. Hiába, a világot a pénz mozgatja!