Lefkovicsék gyászolnak

Gyönyörű szép film a gyászról, a családi kapcsolatokról, a különbözőségről. Nagyszerű alakítások, a kisfiú is kiválóan játszott. Műfaja dráma, az, hogy néha lehet nevetni is rajta, nem teszi vígjátékká.

Az első néhány perc poénos volt, úgyhogy megkönnyebbültem, hogy végre egy jó magyar filmet fogunk látni. De túl szép remény volt, hogy igaz legyen. A végeredmény legjobb indulattal is csak közepes, és a legjobb indulatomat jelentős részben a film els... Teljes kritika

Jó ízléssel megírt dráma, ami vígjáték is egyben. A témaválasztás – apa és fia között meglévő generációs, vallási, habitus- és életmódbeli különbségek – is izgalmas, és a karakterek sem sablonosak.

Az ötlet, a színészek, a hangulat miatt baromi jó film lehetne. Nagyon tetszett az elején. Magyar film ellenére még azt is lehet érteni, amit beszélnek a szereplők! Csak sajnos nem fut ki sehová a történet, nincsen benne valódi mélység, elmarad a katarzis. Emiatt kicsit unalmas és a témájához képest üres.

Mindenki jó benne, de valahogy unalmas. Túl sok a vallási rituálé, hosszúak a snittek, lassú a kibontakozás. Jó szándékú unalom. (És, hogy vígjáték lenne?! Nem mondom, van benne némi irónia, kis cinizmus, keserédes önreflexió, de erős defektus van azok fejében, akik vígjátéknak sorolják be bármilyen okból is...)

A háború utáni magyar filmgyártásban a (szerzői) vígjátékok igazán mostohagyerekek voltak (sőt, most is azok!). Éppen ezért (volt) üdítő felfedezés anno Dyga Zsombor Köntörfalak (2010) című, most pedig Breier Ádám Lefkovicsék gyászolnak (2024) című filmje. Ezek a filmek úgy vígjátékok, hogy nem gagyik, ráadásul viszonylag alacsony költségvetésűek, ebből is látszik, hogy nem anyagi okai vannak (elsősorban) annak, hogy nem készülnek jó magyar vígjátékok. (Ráadásul ez utóbbit nem kifejezetten egy színész viszi el a hátán, mint anno a Köntörfalakat Elek Ferenc. Nem mintha az hiba lenne, hiszen volt egy-két Latabárunk, egy Kabos Gyulánk...)

Első pillanattól levágtam, hogy ez a történet a karakterek fejlődésére épít, így nem vártam különösebb fordulatot, helyette elmerültem a színészek parádés alakításaiban.

Átlagon aluli. Van pár vicces rész, de hanyatlik, és unalmasan be is fejeződik. A Szomszédok teleregény egyik epizódja is lehetne akár. A vallásos rituálékkal is mintha az idő lenne húzva, mert hozzá már nem tesznek. A film viszont szépen bemutatja, hogy egy vallás milyen konfliktushelyzeteket alakíthat ki, mennyire alattomosan beépül, és családokat választ szét hosszú időre vagy örökre. Jók a színészek a karakterekhez.

Be kelle vallanom, hogy Szabó Kimmel Tamás engem nagyon meglepett ebben a filmben. Szerintem pályafutása egyik legjobb alakítását hozza, és maga a sztori is nagyon eredeti. Mindenképp érdemes megnézni.

Végre egy különleges magyar film, amire már most ebben az évben büszkék lehetünk. Magával ragadó és emberi történet, amilyet nem lát minden bármikor az ember.