Ez tipikusan az a film, ami után csak ülsz és nézel magad elé. Nem akciódús, inkább érzelmileg üt nagyot. A kapcsolat Mariana és a fiú között tök furán szép, közben meg végig ott a para. Nem mindenkinek való, de aki szereti a komolyabb sztorikat, annak nagyon adja.
Kicsit keserédes hangulatú, de pont ezért üt jól. Látszik, hogy baromi jól megrendezték, és a flashback/vissza-vissza váltások rendben működnek. Ritkán érzem ennyire a női harcos-lélek súlyát a vásznon. Csak picit hosszú, de még így is élmény.
Fuh, hát szerintem elképesztően hátborzongatóan sikerült az Alien: Romulus, bár nem gondolom, hogy a franchise-hoz túl sokat tenne hozzá. Szerintem már nem is lehet annyira, mindenesetre az elmúlt évek megjelenéseieh képest hatalmas felüdülés volt.
Az alkotóknak sorozat formájában is sikerült a legtöbbet kihozni a virslipartyból - felháborító, undorítóan és határokat feszegetően vicces, ráadásul olyannyira bugyuta, hogy nem lehet nem röhögni. Telitalálat.
62 Mariana szobája (2025)