Katonafeleségek

Ritkán látok ennyire lehangoló történetet. Van egy halom katonáné foglalkozású angol nő, az életük a laktanya és a férjeik köré szerveződik. Amikor a férfiak elmennek a háborúba (Afganisztán, azt hiszem), ott maradnak katonánéék. És akkor kezdeniük kell magukkal valamit, hiszen mik ők az uraik nélkül, semmik ugye. Úgyhogy pánikszerűen igyekeznek lefoglalni magukat, megpróbálkoznak a kötéssel, meg még 1-2 további hülye ötlettel is előállnak, de végül nyer az, hogy csináljanak kórust. És akkor csinálnak. És akkor van értelme az életüknek addig is, amíg visszajönnek az uraik, amikor majd már tényleg megint lesz értelme az életüknek. Az utolsó 40 perc környékén vannak valamiféle jellemfejlődéses szálak, ilyesmi, de addigra én már agyilag végleg kicsekkoltam ebből a középkori mentalitású asszonymeséből. Kovács Úristen Ákosnak ajánlom, szépen ábrázolja a női princípiumot.

Igaz történet alapján készült film, amit korábban már megelőzött egy hasonló című sorozat is. Ezúttal Kristin Scott Thomas teszi kiemelkedővé a szereplőgárdát, de igazán nincs ok panaszkodni a többi színésznőre sem. Valóban a filmen szereplő kórus in... Többdította el a mozgalmat, s ahogy a történet végén hallhatjuk: az 1-ből 75 lett, és ma már 2500 nő vesz részt az angol katonafeleségek közül az együtt éneklésben. A történet historikus értéke nyilván nagyobb, mint a dramaturgiája, de ez elnézhető neki.

Bár az alakítások kétségtelenül remekül sikerültek, nekem ez a sztori valamennyire sablonos volt. Szerintem túl szokszor láttunk már hasonló alapötleten nyugvó produkciót.

Nagyon megindító történet, amibe értemes belemerülni. Minden annyira emberi és közben erőteljes.